Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

ADATOK A GYŐR MEGYEI HAJÓSMOLNÁROK ÉLETÉHEZ* III. Átcsapatás, átvágatás Mielőtt még a tél beköszöntött volna és tartani lehetett a folyók befagyásától, vagy azok zajlásától, a szegről kikötött, majd pedig a partok mellé eresztett hajósmalmokat már csak felvontatni, vagy lekísérni kellett a telelőhelyekre ott, ahol a hajósmalmok állandó őrlő- és telelőhelye a malmokat hordozó folyónak ugyanazon partja mellett volt. A gönyüi, de méginkább a véneki Dunán álló hajósmalmok azonban a Dunának nemcsak a falu felőli jobb partja mellett, hanem azok számottevő része a csallóközi baloldalon is őröltek. Különösen akkor, ha a Duna vízállása alacsony volt — és emiatt jobboldalon a malmok a vízből kifogytak —, a gönyüi molnárok hajósmalmai az átelleni kolozsnémai oldalon, a Vének melletti malomcsoporthoz tartozóknak pedig Szemethy Ferenc Győrszigeti (a továbbiakban csak szigeti) céhjegyző 1863-ban készített helyszínrajza szerint is mintegy fele állandóan a túlsó oldali Bánom révben voltak szegre kötve.

1 A malomtulajdonos gönyüi, győri, szigeti és véneki molnárok ezeket a hajósmalmokat a Dunának nem azon az oldalán teleltették, amelyiken kerekeik forogtak és egész nyáron át őrölték a közelről, vagy szárazság idején a távolról jöttek gabonáját. Az érdekelt molnárok lakóhelye ugyanis a Duna jobb partján, vagy afelől volt, ezért a folyó falu felőli partjáról az odaát telelő hajósmalmokra nem tudtak volna télidőben kellőképpen felügyelni, nem tudták volna azokat szükség szerint gondozni. Viszont az elsorolt helységekből a malmosgazdák akadály nélkül könnyen, bármikor eljuthattak a Duna jobb partján telelő hajósmalmaikhoz. Ha tehát malmaikat a bal part mellett hagyták volna, akkor a malmosgazdáknak, vagy esetleg alkalmazottaik közül valakinek állandó ellenőrzés céljából időnként át kellett volna menni a Duna másik partjára, vagy pedig télen valakinek odaát kellett volna lakni. A szeszélyes és aránylag gyors folyású Duna azonban nagy ritkán fagyott be annyira, hogy sima jégpáncélján minden veszély nélkül keresztül járhassanak az emberek. A tél nagyobbik részében, — néha egész télen —• nagymennyiségű jégtáblát szállítva a hátán inkább zajlott, jegelt a Duna. A tavaszig zajló Dunán pedig akár gyalogosan, akár ladikkal felettébb életveszélyes, de állíthatjuk, hogy a tél nagyobbik résziében lehetetlen volt a túlsó partra átjutni. Az érdekelt gönyüi, győri, szigeti és véneki malmosgazdák tehát arra kényszerültek, * Az Arrabona 1962. évi 4. számában jeleztük, hogy dolgozatunkat két részben közöljük. Feldolgozás közben tűnt ki, hogy a helyszínen gyűjtött anyag a múzeum adattári és a levéltár anyagával kiegészítve további közléseket is lehetővé tesz. 1 Czigány B., Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez. Arrabona 5. (1963) 209. 2. ábra. 413