Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

László F.: Adatok a győri mészároscéh történetéhez

9. ábra. A győri várbeli mészárosok céhlevele 1628-ból (utolsó lap) a szegénynek, mind a gazdagnak, mind a közlegényeknek, mind a parancsnokoknak azonos árban kimérni. Bár Magyarországon szokás volt, hogy a bőrt a székben a hus mellett tartották és adták el, de minthogy ebből büz és piszok származott, a bőrt minden mester eladhatja házánál, elsősorban a helybeli tímároknak és bőrösöknek, illendő árért. A mesterek ügyeljenek, hogy a húst helyes súlyban árusítsák, a közönséget meg ne károsítsák gúny tárgyai ne legyenek és szégyenben ne maradjanak. Ha eladásra hoznak be vadat, szarvast, őzet, vaddisznót, vagy halat, vizát, tokot, harcsát, csukát, pontyot és egyebet, senki más nem darabolhatja föl, csak a helybeli mészárosok. Ha egy legényt rajtakapnak, hogy húst mér és nem házas és nem mester, azt a -éh távolítsa el. Ha egy özvegy mester, vagy akár legény házasodni akar, hajadont, /agy özvegyasszonyt elvehet, de ez legyen jámbor és erkölcsös. Ha egy mester fia, vagy akár egy idegen, mester akar lenni és jámborul, böcsületesen akar élni, jó házból való légyen, eziránt a mesterek gondosan érdeklődjenek, és ő maga is igazolja ezeket nemzetség levelével. Azonkívül a helybeli mestereket hűségesen és őszintén kell szolgálni, és a mesterség munkáit tökéletesen végezni kell tudnia. Ha minderről a 384