Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Csatkai E.: A magyar quodlibet

tásain ilyesmivel jelent meg egyszerre három festő: Wándza Mihály, Löwy E. és valami Vertan, 1843-ban a budai Csergheő Gyula.

10 Csakhogy Wándza quodlibetjét a Pesti hírlap nem éppen magasztalva emlegeti: közepén Széchenyi gróf rosszu] talált arcképe, „bámulatos törött üveg s házsártos magyar kártya közt".

11 Nem csodálatos, hogy javafestőink egyike, Barabás Miklós is megpróbálkozott a quodlibettel, ahogy Emlékirataiban írja: „Ebben az évben (1826) festettem meg a még ma is meglevő Quodlibetet, melyen tussal festett másolatok láthatók a Kisfaludy Sándor regéinek, Kisfaludy Károly Aurórájának rajzairól s néhány jobb rézmetszetről, de lefestettem rá több tanárom arczképét emlékezetből és végül a saját arczképemet is."

w Még 1850-ben is hírlapi újdonság-számba ment a quodlibet megjelenése: „Tyroler József a Nemzeti Múzeumot általa készített egyveleggel gazdagítá."

ía Sőt még 1866-ban is lelkesedéssel fogadja a Fővárosi Lapok hírrovata az értesítést, hogy Pálfy Lipót gróf a Nemzeti Múzeumnak egy általa készített tollrajzot küldött Stomfáról. A tárgy: történetünk időrendi összeállítása egy palota alakjában történeti csoportokkal, ezeknek megfelelő tájképekkel, a különböző korok építészeti rendszereive] stb. „Nagy fáradságba került érdekes munka". Ámde a lap keménytollú művészetkritikusa lesújtott pár héttel később a munkára: „Az ilynemű tollrajz nem egyéb szellemdús játéknál, melyben több a játék, mint a szellem."

1

'' Az idő eljárt a quodlibet felett. Mind több társadalmi réteget vonz az igazi művészet és a quodlibettel fordítva az történt, ami a gótikával. E szót eredetileg csúfolásnak szánták, de később dicsőséget jelentett egy hosszú korszaknak, a valaha kedvelt quodlibet szó meg csak megbélyegzésre volt jó. így írta Kelety Gusztáv, aki Pálfy gróf felett is eltörte a pálcát, Kaulbach Vilmosnak Reformáció című képéről: „Világbölcseleti quodlibet"; így rúgtat neki a Budapesti Szemle 1887-ben Goethe színpadra vitt Faustjának: „Musico-^pantomimico— historico—philosophiai színpadi quodlibet".

1

" A quodlibet tehát teljesen kiveszett, a művészettörténet pedig visszavonhatatlan, kérlelhetetlen búcsúztatót mondott felette, de azért nem tagadható, hogy a szerény háttérben hozzá tartozik kora történeti képéhez, teljesen el nem hanyagolható. Éppen ezért a múzeumok gyűjtik is a felmerülő példányokat, sőt műárusi értékelésük nem is alacsony. A Szent György Céh XVIII. aukcióján 1914. májusában két quodlibet is szerepelt, egy bécsi, azt csak 20 korona kikiáltási áron bocsátották útnak, a másikat, amely magyarországi vonatkozású volt az 1820-as évekből, 200 koronával kiáltották ki: a középen Győr térképe volt látható, körülötte arcképek: Kisfaludy Móric, Keglevics Sámuel, Komlóssy Lipót, Kajdácsy Adolf, Bésán báró, Fruman S. Bezerédy, azonkívül lovak, empirház, híd, kutya, katona, antik ruhás nők stb.

1

* A helyi érdek, mint a mellékelt, soproni látképeket is tartalmazó példa mutatja, természetesen nem a művészi értéket emeli. Csatkai Endre 10 Lyka, i. m. 68. Löwy: Egyveleg, rajzolás pennával. Vertán: Egyveleg. 11 Pesti Hírlap (1841) 448. 12 Barabás, Emlékiratai (1902) 20. Az arcképeket emlékezetből csinálta. 13 Magyar Hírlap (1850. július 17.) 14 Fővárosi Lapok (1866. VII. 22. és X. 27.) 15 Budapesti Szemle (1873. II. kötet. 186. lap. 1887. 127. szám) A Faust bemu'atója 1877. április elsején volt Paulay Ede rendezésében. 16 Gyűjtő (1914) 102. 356