Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története

E pompás és rendkívül értékes gyűjteményt sajnos főleg külföldi keres­kedők vásárolták meg. 1872. december 8-án Biedermann bécsi antikvárius 1750 forintért megvette a három legértékesebb és legritkább aranyat, a bak­triait, a pontusit és szíriait, 4 görög bronzzal együtt. 1874. január 6-án Szúk Lipót pesti magánzó 2250 forintot adott az összes magyar és erdélyi érmékért. Márciusban Hess frankfurti antikvárius a megmaradt görög és 445 római érme; 5000 forintért vásárolta rneg. Ebenhöch szerint a gyűjtemény felbecsült értékt 13 500 forint volt. A Milkovits gyűjtemény a magángyűjtők érdeklődését nem számítva, a megye régészeti mozgalmában nem játszott aktív szerepet, műkedvelő jellegű volt. Régészeti tárgyairól vajmi keveset tudunk. Koroncón a jelenlegi községi tanács épülete volt egykor a család háza. A méhiház falába volt 1861-ben az a két római sírkőtöredék befalazva, melyen Cautes és Cautopates látható. Ezeket a család Komáromból vitette Koroncóra, így valószínű, hogy Brigetio területéről származnak. 147 Jelenleg a Xántus János Múzeum római kőtárában vannak ki­állítva. b) Ráth Károly Ráth Károly (1829—1868) megyei levéltáros volt, Győr történetének szor­galmas és kiváló kutatója, A történelem kútforrásaiba Maár Bonifác vezette be, rendkívüli szorgalma eredményezte, hogy már tanuló korában megírta Győr város történetét, melyet 1847-ben a Hazánk című helyi lapban folytatásos cikk­sorozatban közölt. 148 E történelmi munkája, mely a római kortól a 19. század elejéig terjedő időt öleli fel, számunkra azért érdekes, rnert régészeti vonatko­zásokat is találunk benne. A római kor tárgyalásakor három auctort említ. Arrabona nevét ad Rabona-bó\ vezeti le, és a rómaiak itteni uralmát — úgy­mond: „Bizonyítják a' kiásott kőemlékek". 149 Ebből arra következtetünk, hogy a fiatal kutató ismerte Czech János fácánkertjében a római kőtárat és fel­használta dolgozatában. Az 1848—49-es szabadságharcban lelkesen harcolt hazánk függetlenségéért, annak bukása után visszavonultan élt és éveken át a dunántúli levéltárakat kutatta hangyaszorgalommal és kisebb cikkekben közölte kutatásainak ered­ményeit. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának válasz­totta. Ugyanebben az évben a Győri Közlönyben megjelent, 17. századi bélyeges téglákról szóló cikkében kitér a római kori Arrabonára, a Kálvária környékén és a vásárálláson kiásott sírokra, pénzekre és bélyeges téglákra, adatait Czech János tanulmányából meríti. 150 Később Győr város nevéről értekezik, s az Ar­rabona nevet Rábaszállásnak fordítja, a Győr nevet pedig Pray György után avar „gyűrű"-ből származtatja. 151 E tudománytalan nézet sajnos csak napjaink­ban dőlt meg. A bécsi kaput abban az időben bontották le, s ez alkalommal talált római pénzekről kis cikkben számolt be. 152 Számunkra nincs különösebb jelentősége az ott talált hat rézpénznek, de igenis fontos az adatközlése, mely­ben a levéltári kutató pontosságával nyomozta ki a pénzek elsődleges lelőhelyét. Ráth szerint a győri váribástyák építésekor a bástyafalak közé és a boltívek 147 GyTRF (1861) 91—92. 148 Ráth (221), Hazánk (1847). 149 Uo. 374. 150 Ráth (222), GyK (1858) 30—31. 151 Ráth (224), GyK (1858) 191—195. 152 Ráth (223), GyK (1858) 97. 28

Next

/
Thumbnails
Contents