Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

elleni panaszügyében lefolytatták a vizsgálatot. 55 Egy 1466-ból származó okle­vélben a megyehatóság bizonyságot ad arról, hogy az Asszonyfalva nevű tele­pülés körül történt birtokfoglalási ügyben eljárt, sőt a körülmények felderíté­sére egyik szolgabíráját személyesen is kiküldte, 56 Három esztendővel később, majd 1470-ben, közvetlenül az uralkodóhoz felterjesztett jelentésben számol be a Győr megyei köznemesség — még ekkor is csak részben —• autonóm szerve annak a perlekedésnek a részleteiről, amely a csornai konvent és a győri káp­talan között támadt. 5>í Ugyancsak 1470-ben adta ki Horváth Tamás alispán szol­gabíráival együtt a csornai konventnek két jobbágyával szemben emelt pana­szos ügyére vonatkozó jelentését, hogy a történtek előzményeiről és az eset jelenlegi állásáról a király is beható tájékoztatást nyerhessen. 58 Mindezek a hatósági, nem egyszer bírói jellegű beavatkozások azért is figye­lemre méltóak, mert Mátyás az egyházi nagyurak felé — politikai megfontolá­sokból kiindulva — .mérsékletet és nagyfokú tapintatot alkalmazott (Győr me­gye viszonylatában a püspökség örökös főispánságát sem szüntette meg, holott idevágó törekvéseinek ez egyik célkitűzése volt!), a köznemességen belül pedig elsősorban a megyei nagy- és középbirtokos rétegek érdekeit támogatta. — A szerényebb körülmények közé került, elszegényedő nemesek pártfogásba véte­lét főként hatalmaskodások, hiteluzsorások fennforgása kapcsán tartotta helyén­valónak, míg a paraszti szinten élő nobilis származású népelem további sorsát az a veszély fenyegette, hogy lassanként leszorul az állami adózók tömegébe. — Bár nem vitás, hogy az uralkodó által szervezett központi hivatalok és had­sereg-keretek az ebbe a kategóriába tartozó személyek részérc is számos lehető­séget nyújtottak az érvényesülésre és az államélet különféle megnyilatkozásai­nak (így természetesen a megyeigazgatás és törvénykezés területén is) síkján való aktív bekapcsolódására. Sőt a felfelé juthatásnak. ez a kettős módozata azt is jelentősen elősegítette, hogy a ligauralom hagyományaihoz ragaszkodó arisz­tokratikus körök vezető szerepe, a kormányzás irányításában elfoglalt pozíciója egyre inkább névlegessé vált. Kirívóbb esetekben persze Mátyás király sem tétovázott a megtorlással s az efféle erélyes fellépések a nemesi megye tekintélyét is növelték közvetve, mert rendszerint olyan cselekmények, akciók meggátlásával voltak összefüggés­ben, amelyek további elfajulásukkal az országos érdekek sérelmén kívül, helyi­leg is súrlódásokat, hatásköri összeütközéseket idéztek volna elő. Ez a helyzet állott fenn Győr megyében is, amikor a közben hűséget esküdött Debrenthei Tamás 1464-ben idegen zsoldosokat fogadott a szentmártoni vár őrségébe, majd négy évvel később ismeretessé vált, hogy a Jagellók trónra juttatását szorgal­mazó csehekkel tart fenn kapcsolatokat. Az uralkodó először elvette összes családi birtokait, a továbbiakban pedig megfosztotta őt a nyitrai püspökség és a pannonhalmi apátság kebelében bírt javadalmaitól. 59 (Az utóbbiak királyi ado­mányozás révén Vitéz János esztergomi érsek birtokába kerültek.) A nemesi Győr megye hadügyi igazgatásában egyébként nem kevés gondot okozott az a körülmény, hogy a „Mons Pannóniáé" várnagyi tisztségében tör­tént gyakori változások és a velük járó politikai ingadozások más-más intézke­déseket tettek szükségessé, főleg abban az időszakban, amelyet a központosítás 55 MOL Dl. 15730. 56 Ráth i. m. I. 122. 57 MOL Dl. 16897 és Dl. 16963. 58 Uo. 16964. 59 Erdélyi i. m. III. 57. 228

Next

/
Thumbnails
Contents