Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig

erősödése folytán és a trónkövetelési kiséVlèteK. kudarcai után amúgyis a belső nyugtalanság jellemzett. A király bizalmát élvező esztergomi érsek castellanus-a sem sokáig látta el ,feladatait, mert az udvar bel- és külpolitikája —• valamint egyéni sérelmek — miatt elégedetlenkedő egyházi és világi főurak csoportját Vitéz János is támogatta, sőt irányította, amiért Mátyás a szentmartoni várat előbb ideiglenesen, majd a fogságba került főpap elhalálozása (1472.) után, végleges jelleggel a saját felügyelete alá helyezte.

60 — De ugyancsak fokozott figyelmet fordított arra, hogy a megyeszékhely végvári szerepet betöltő erődítményének Őrizetét a pártütésre hajlamos főurakkal szemben álló családok — így pl. a Koroncóiak — legmegbízhatóbb tagjaira bízza. Ezek a részintézkedések sorra beletartoztak az ország védelmét célzó katonai program megvalósításába, amely végső fokon a török veszedelem elhárításának egyik előfeltételét képezte. Polgári vonatkozásokban ugyanakkor a hivatali apparátus teljes kiépítése jelezte a kormányzati erőfeszítések sikerét. A kancelláriák minden fontosabb területre kiterjedő gyámkodása szükségszerűen vonta maga után annak a helyzetnek a megszilárdulását, amely úgy körvonalazható, hogy az államügyek irányítása az uralkodó akaratának megfelelően, a belső hatalom további centralizációja érdekében történt. A nemesi megyék működése tekintetében ezek a fejlemények nem éreztették különösebben kihatásaikat, mert az igazgatási és törvénykezési feladatok végrehajtása során már korábban is a legfelsőbb helyről kinyilvánított intenciók szellemében kellett a comitatusoknak eljárniuk. Ténykedéseik élénksége — a más megyékben rendelkezésre álló gazdagabb okleveles anyag alapul vételével — szinte törés nélkül folytatódott, sőt erősödött, annak ellenére, hogy a felmerült ügyekkel kapcsolatos intézkedések, eljárások a már kialakult gyakorlat keretei között bonyolódtak le. — A már fentebb említett Horváth Tamás Győr megyei alispán a 70-es években is hasonló módon képviselte az egyházi és világi nagybirtokos réteg pereskedéseiben a ténymegállapításokat rögzítő és az igazságszolgáltatási döntéseket érvényesítő megyehatóságot, mint elődei a közvetlenül megelőző évtizedben. A különbség legfeljebb annyiban mutatkozott, hogy a dokumentumok kiadóinak sorában az első alispán és a szolgabírák mellett a másod-vicecomes is rendszeresen említést nyer, de ekkor már nem a tekintély biztosítása végett, hanem azzal a célzattal, hogy a nemesi megye a vezetésében rejlő jogegyenlőséget és felelősség-megoszlást ilyen módon is kifejezésre juttassa. Egy 1475-ből származó oklevélben pl. Horváth Tamás és Antal alispánok és a megyebeli szolgabírók együttesen adták tudtul az érdekelteknek, hogy miután Pál csornai prépost kielégítette Chokode Bálint, a turóci prépost jobbágya iránti tartozását, az utóbbit nagybaráti telkének további használatától eltiltatták.

61 Hasonlóképpen a kifejtettek kapcsán sorolható ide két későbbi (egy 1479. és 1483. évi) Győr megyei vonatkozású oklevél is, melyek közül az elsőben Horváth Tamás és Huzighi Antal alispánok (egyben várnagyok), valamint a szolgabírák azt bizonyítják, hogy a csornai konventnek a turóci konvent Baráti nevű helységében élő jobbágyai ellen emelt panasza ügyében megtartották a vizsgálatot,

62 a másikban pedig Karchai Lukács és Horváth Antal vicecomes-ek (úgyszintén castellanus-ok) és a megye szolgabírái arról tesznek bizonyságot, hogy Nagylucsei Filep (Philep) Jánosnak egyrészt Ujfüsy (Wyfüsy) Mihály 60 Uo, III. 59. 61 MOIi Dl. 17729. 6! Uo. 18279. 229