Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
san elismerte. 34 Biztosra vehető, hogy az efféle ügyekkel, eljárásokkal kapcsolatosan mindig rendelkezésre állott az igazolásul szolgáló dokumentum, amely természetesen a nemesi megye locus credibilisként folytatott működésének volt a hitelesített okleveles terméke. A nádor elnöklésével megtartott megyei igazságszolgáltató közgyűlések az Anjou-korszak vége felé egyre ritkábbá váltak, de még inkább a XV. század első harmadában (okleveleink mindössze négy esetről tesznek említést, amikor 1394-ben 35 és 1437-ben 3fi a Győr melletti Királyszéken, 1419-ben 37 és 1429-ben 38 pedig Tatán került sor hasonló jellegű bíráskodási congregatio-ra), mivel a vizsgálati módszerek idővel megváltoztak, a pereskedési eljárások meggyorsultak és mindezek gyakorlati alkalmazására a könnyebben összehozható s mind gyakoribb időközökben ismétlődő megyei törvényszékek — az úgynevezett sedriák (sedes iudiciaria) —• több lehetőséget nyújtottak. De volt ennek a változásnak egyéb háttere is. A birtokos arisztokrácia már I. Lajos uralkodásának utolsó évtizedében éreztette hatalmi befolyását, erőszakoskodásait és ez a tendencia a király halálát követően csak még fokozódott. A köznemesség regionális védelmi szervezetei —• az autonómiát gyakorolni kívánó megyék —• mindent elkövettek a ligákba (érdekszövetségekbe) tömörült oligarchák megfékezésére, de nem sok eredménnyel. Fő céljuk ezúttal arra irányult, hogy a megyei törvényszékek hatáskörének bővítésével növeljék befolyásukat, illetve biztosítsák a maguk számára azt a köz- és vagyonjogi helyzetet, amelynek megszilárdítására az ősiségi törvény és az idők folyamán kialakított organizáció adott megfelelő alapot. Győr viszonylatában bizonyos fokig könnyebbséget jelentett, hogy a hatalmaskodó nagyurak egy-egy csoportja egymással is éles ellentétben állott, így pl. a Garaiak az elhunyt uralkodó özvegyét, Erzsébet anyakirálynőt támogatták, míg a Héderváriak a trónkövetelő Nápolyi (Kis) Károly oldalára szegődtek. Bénítólag hatott azonban ezzel szemben az a körülmény, hogy a comes-i tisztségeket a századforduló táján és még utána is sokáig a Rozgonyiak sajátították ki maguknak, akik szintén ilyen hatalmi csoportba tartoztak, alispánjaikat érdekkörük bizalmi személyei közül választották ki és a megyeigazgatás munkájában —• a szolgabírák tényleges közreműködésének lehető kikapcsolásával — a saját akaratukat juttatták érvényre. Az 1397. évi királyi dekrétum ugyan leszögezte, hogy jogtalan birtokfoglalásokat, erőszakos beavatkozásokat a nemesi megye megtorolhatja — elégtételt adva a károsultaknak —, de ez az intézkedés is csak írott malaszt maradt, mert a megyehatóság a vázolt okoknál, fogva elsősorban a nagyurak érdekeit képviselte s ez az irányzat az önkormányzati törekvések keretein belül, Zsigmond uralkodása alatt sem változott lényegében. Félszázados királyságának első évtizedeiben a tanácsába tömörült nagyurak határozatainak készséges végrehajtója volt. Egyik 1401-ben kiadott oklevelében pl. megtiltja a bíróságoknak (beleértve természetesen a sedriákat is), hogy a Kanizsaiak felett birtokaikat illetően ítélkezzenek, mivel ezeket — köztük a Győr megyeieket is —• szolgálataik fejében tőle nyerték, 39 34 Uo. IV. 187. 35 Fejér i. m. X. 2. 248—249. 36 Uo. X. 7. 906. 37 MOL Dl. 48677. (Amadé család levéltárából.) 38 Hazai Oklevéltár. (Bpest, 1879) 385. 39 ZsO II. (1. rész) 106. és MOL Dl. 8635. 219
