Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
A nemesi megye működése keretében ez a probléma szoros összefüggésben állott azzal a fejleménnyel, hogy I. Lajos idejében az igazgatással járó feladatok ellátása mellett az; oklevélkiállító gyakorlat is megélénkült. Az írásbeli munkálatok szaporodása folytán szükségessé vált kezdetleges kancelláriai szervezet erre lehetőséget nyújtott, de a megye lakossága ettől függetlenül is, — elsősorban persze a birtokos nemesség —• egyre sűrűbben fordult hatóságához, hogy jogügyeiről, a személyével, vagy birtokaival kapcsolatos peres, illetve perenkívüli eljárások eredményeiről pecséttel ellátott, közhitelű okleveleket kapjon, Az egyik legkorábbi ilyen jellegű dokumentum 1347-ből származik, melyben Győr megye hatósága nevében, az alispán és a szolgabírák a győri káptalan kérésére kijelentették, hogy az ikrényi vám már régóta fennáll és Nagymartom Pál országbíró a megye tudtával és beleegyezésével szedi ezeket a vámokat. 31 Ugyancsak jellemző és hiteleshelyi tekintély növekedését mutatják azok a későbbi oklevelek, amelyek a nádor vezette megyei (Győr—Komárom megye) igazságszolgáltatási közgyűlések munkája során keletkeztek s többek közt azt igazolják, hogy egyes fontosabb vitás kérdésekben a nádor már a megyehatóság állásfoglalását, bizonyítását is kikérte a döntés meghozatala előtt. így történt pl. 1358-ban, amikor az esztergomi egyház jobbágyai Szakálosi Korcb fiainak, Péternek és Lászlónak, Káva nevű birtokát bitorolták, de a hatalmaskodás ügyében csak azután indult meg az eljárás, hogy két megye alispánjai és szolgabírái testimoniális levél formájában igazolást adtak erről a tényről. 32 Hasonlóképpen járt el Kont Miklós nádor az 1366-ban megtartott törvénylátó gyűlésen, mivel a Köcski Sándor örököseit ért támadások, feljelentések érdemében mindaddig nem intézkedhetett, amíg Győr megye hatósága elismerő nyilatkozatot nem adott, hogy nevezett életében a Nagy-Écs nevű település, határával együtt a család birtokai közé tartozott. 33 , A megye által kiadott dokumentumok hitelességét a pecsétek jelezték éspedig a comes, vagy az alispán és a szolgabírák (sok esetben csak az utóbbiak) pecsétjeinek összessége biztosította az oklevelek eredetiségét és bizonyító erejét, miután a megyehatóságnak még a fejlődés későbbi szakaszaiban sem volt saját hivatalos pecsétje. (Győr megye legrégibb hivatalos sigillum-át az e tárgyban életbe léptetett 1562. évi LXII. törvénycikk alapján, egy 1568-ból származó dica-összeírás őrzi az Országos Levéltárban.) — A rendszerint sárga viaszba nyomott, kisebb méretű pecsétek legtöbbje eleinte jelképes (virág, csillag, kereszt) volt, mivel a^ címerek adományozása nálunk csak a XV. században — Zsigmond idejében —• indult meg nagyobb arányban. A hivatali tisztségek megszűnésével az ilyen pecsétnyomókat meg kellett semmisíteni, az esetleges visszaélések eleikerülése céljából, így tehát nem csodálható, hogy a hiteleshelyi működés középkori tárgyi emlékei Győr viszonylatában sem maradtak fenn. Annál sajnálatosabb azonban, hogy a pecsétes oklevelek tekintélyes száma i:; elkallódott, illetve a pusztulás sorsára jutott, pedig az egykorú feljegyzésekből, a nem megyei eredetű oklevelekbe foglalt hivatkozásokból arra lehet következtetni, hogy a Comitatus Jaurinensis oklevélkiállító ténykedése az igazgatási munkának jelentős részét alkotta. Gyakoriak ugyanis az olyan és hasonló kitételek, mint amilyen pl. az egyik 1358. évi nádori bizonyság-levélben olvasható, hogy ti. Tördemiczi András azon az alapon kapott testimonitálist a Tördemicz (Törideniész) nevű település jogos birtoklásáról, hogy Győr megye ezt hivatalo31 AO V. 44. 32 Uo. VII. 260. 33 HO III. 184. 218
