Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
ban a másoló mester — ha ugyanis másolta volna a III. Béla kori síremléket — valamit bele ne vitt volna korának „modern" művészetéből, vagy keze beidegzett gyaroklatából. Ennek pedig semmiféle nyoma nincsen a hermán! Hajlunk tehát arra, hogy az Anjou-kori mester, a sodronyzománcok alkotója valójában csak restaurálta a régi hermát és a megsérült zománcok helyébe — amazok mustráit utánzó — új zománcokat illesztett, az újraépített —> s kissé megnagyobbított —• mellkasra. Dénes mester <— hogy továbbra is az ő, talán nem is csak jelképes nevét, hanem az alkotót jelölőt használjuk — kora nagy szobrásza volt, alkotása méltó párja az akkori európai nagy mesterekének (Chartres stb). Feltehető, hogy a herma arckifejezése is az ő halhatatlan leleménye. A szenvedő Krisztussal való hasonlóságra utal a későbbi, de részleteiben talán a szenttéavatás idejére visszanyúló Ének ... is: „Szentháromságnak vagy te szolgája, Jézus Krisztusnak nyomdoka-követi..." A szobor etikai magatartására s közvetve alkotójáéra sem találhatnánk méltóbb szavakat, mint amit az Ének László királyról mond: „Testedben tiszta, lelkedben fényes, Szívedben bátor, miként vad oroszlán ..." A III. Béla kori díszes síremlékre nyilván a kor szokása szerint az egész alakot kifaragták s talán a fej szinte teljes tömegében kiemelkedett a test laposabb részeiből, aként, mint e korszak többi síremlékén. Az is feltehető, hogy a szobrász III. Béla közvetlen parancsára faragott bizánci császári viseletet a szent királyra. Tudjuk, hogy III. Béla a bizánci császári trón várományosa volt s azt is, hogy Szent László a bizánci császár apósa. Dénes mesternek aránylag könnyű munkája lehetett a négyzethálós szövetminta megfaragásakor, hiszen nem kellett a vállon áthajtani a hátra, mert ez a rész nem látszhatott a fekvő halott szobrán. Annál nagyobb gondja lehetett a herma megalkotásakor s ezt a gondot örökölte tőle az Anjou-kori ötvös is, amikor a megsérült hermát kijavította, kiegészítette. Végeredményben tehát a következő feltevést fogalmazhatjuk meg a Győrben őrzött Szent Lászó ereklyetartó mellszoborról. Olyan lehetett nagyjából III. Béla korában is mint ma, talán mellkasa volt kisebb. Sőt nem csak olyan lehetett de lehetséges, hogy a fej azonos az eredetivel és csak a mellrész (s jóval később a korona) került megújításra. A mellkas nagyobbításánál nyilván az aacheni Nagy Károly horma lebeghetett a megrendelő szeme előtt, hiszen Nagy Lajosnak Aachennel való sűrű kapcsolatai közismertek. Ha ezzel szemben annál a feltevésünknél maradnánk, hogy a mai csak pontos, Anjou-kori másolata a réginek s az egész egy kéz munkája, akkor a középkorban érthetetlen tüneményt kellene tapasztalnunk: a gótika korában, a gótika szellemétől idegen régi mű szolgai másolatát, anélkü 1 , hogy az akkori „modern" idők legkisebb stílusjegye is belekerült volna a munkába. Gondolom, hogy már feltevésként is inkább az első megoldást kell választanunk, semmint ilyen képtelenségre jussunk. Nem esett eddig szó a címeres lemezről. Többen úgy vélték, hogy Bártfa címerét ábrázolja, ám ez lehetetlen, mert Bártfa csak a XV. század közepén kapta ezt a címerrajzot. Köztudomású, hogy III. Béla korától jelentkezik címeres gyakorlatunkban (éppen pénzeinken) a pólyás címer és a kettős kereszt, külön paizsokban (mint a hermán is). A Szent László legendákban a bárd éppen úgy 205
