Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
iratokban sárgulnak, 10 Balits Lajos kis tanulmánya 11 pedig már régen nem kapható. Az összefoglaló művészettörténeti könyvekben pedig egy-két lapnyi, néha csak néhány sornyi felvilágosítást kaphatna az olvasó a herma történetéről, mesteréről. Szükség volt tehát erre az ismertető jellegű tanulmányra, nemcsak az olvasók miatt, hanem talán amiatt is, hogy a kutatás érdeklődését ismét ráterelje nemzeti kincsünkre. Nagyobb, a hermához méltóbb könyvet készítek, ha a még hátralevő munkát el tudom végezni. Ez a tanulmány szintehogy számadás e nagyobb munka jelenlegi állásáról. Munkám sokhelyen elmondott, de még le nem írt eredményeinek egyrésze lassan átment a köztudatba s örömmel olvastam egyik-másik megállapítást nyomtatva is, ám nem ez az oka e tanulmány közzétételének, mert egyéni becsvágy sohasem sarkalt. Ha már itt tartunk röviden beszámolok a könyv befej ezetlenségének okairól is, annál is inkább mert az olvasó láthatja belőle, hogy még mennyi tennivalónk van a remekmű feldolgozása körül. — Elsőben is: nem fejeződött még be a hermán felfedezett betűk, írásjegyek, számjegyek feldolgozása, ezért ezekből csak példákat mutatok be. Nem tudunk — egyelőre —> semmit a nagy, zománcos lapok alatt rejtező betűkről. Másodjára azért tekintem csupán vázlatnak e közreadott tanulmányt, mert az egykorú hermák javarészét — az olaszországiak kivételéve] '•— még nem volt módomban tüzetesen megvizsgálni, márpedig a fényképek nem elegendők ahhoz a feldolgozási igényhez, amelyet magam elé tűztem. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik még a sodronyzománc eredetének kutatása: itt is csak a hazai és olasz emlékeket tanulmányozhattam eredetiben, ez A rt csak vázlatot adhatok megfigyeléseimről. Több ehhez s máshoz kapcsolódó kérdésről a III. résziben számolok be. Mindezek okából itt arra kell, hogy korlátozzam a közlendőket, hogy felelevenítsem röviden azt, amit a herma történetéről tudunk (I. fejezet), részletesen leírjam a hermát, megállapítván a későbbi toldásokat, javításokat (II. fejezet) s végül az értelmezés kérdéseire kerítsek sort (III. fejezet). Ez utóbbi — részben a fent felsorolt hiányosságok miatt — a legvázlatosabb. Ennek ellenére is remélem, hogy a munkáról való őszinte beszámoló s néhány véglegesnek látszó megfigyelés közlése eléri a célját: közelebb viszi az olvasót ahhoz, hogy mélyebben szemlélhesse ezt a fenséges alkotást és megmutatja, hogy még mennyi munkát kell, hogy elvégezzünk ahhoz, hogy „méltán láttassuk" középkorunk e páratlan remekét. 1. A herma története E rövid fejezet elején voltaképpen csak röviden összefoglalom, amit Ipolyi Arnold, Bunyitay Vince és Balits Lajos kutatásai kiderítettek a herma sorsáról. 12 — Szent László ereklyéinek története nyilván szenttéavatásával kezdődik. Hiszen régi — s nem kegyeletes — szokás volt, hogy ilyenkor a hatalmasok igyekeztek a maguk számára ereklyéket szerezni a felbontott sírból, s az őrző 10 Ipolyi A., Az ötvösművesség remekei: 63—64. Uo. Századok (1876) 544—45. — Az Ének Szent László királyról szövegét e dolgozat folyamán Beöthy Zs., A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. 3. kiad. I. kötet (Bpest, 1883) 187—188 alapján idézem. 11 Balits L., Szent László király fejereklyetartójának története. (Győr, 1928). 12 Lásd az 5, 10, 11. jegyzetet, továbbá Czobor B., Szent László király ereklyetartó mellszobra c. dolgozatát Forster, III. Béla király emlékezete c. kötetben. 11 Arrabona 161
