Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
székesegyház is kiemelte a koponya és karcsontokat, hogy díszes ereklyetartóba helyezhesse. A szentté avatást III. Béla kérte II. Coelestin pápától, mert a XII. században már nem a püspökök, vagy a zsinat, hanem csak a Vatikán folytathatta le az eljárást. A pápa Crestentius Gergely bíbomokot s több hittudóst küldött a kivizsgálásra, 1191-ben, hogy ellenőrizzék a csodákról szóló híreket. A sírná] előzőleg történt csodák mellett a vizsgálóbizottságot is. olyan csodás jelek fogadták, hogy 1192. február 2-án sor kerülhetett az avatási szertartásra. Dénes művészt bízta meg a király, hogy készítsen új, fényes ravatalt s gondoskodjék a ravatalt megemelő új oltárról is. A régi sírlap kövét talán Dénes mester fia Tekus emelte fel. III. Béla a művésznek munkája jutalmaként összes leszármazójára is kiterjedő nemességet adományozott. A sír felbontása után kiemelték a testet s „királyszínű kamuka lepedőbe" azaz bíborszínű, nehéz selyem kelmébe takarták s gazdagon aranyozott ezüst koporsóba fektették, fejére drágaköves koronát, kezébe pedig arany királyi pálcát illesztettek. Végre a drága terhű koporsót elhelyezték a számára készült ravatalra. Ekkor történhetett a fejereklye kiemelése és — természetesen — a díszes fej ereklyetartó elkészítése is. Hogy a sír felbontásakor a csontváz más részeit is kiemelhették, arra a következő adatunk van: a Hernád völgyében Közép-Némediben 1319-ben kápolnát építettek s ennek fő ékessége Szent László egyik ujj-perece volt, 13 amelyet gazdag ereklyetartóban az oltáron őriztek 1229-ben Gyapoly comes és társai az ereklyére és a sírra tettek esküt: „Super sepulchrum et reliquias sancti Regis Ladislai." Úgy látszik a tatárjárás pusztítását (Rogerius 34 §) az ereklyék elkerülték, mert a tatárjáráskor elpusztult oklevelek helyett a fejre tett eskü szolgál bizonyságul. Tudjuk, hogy Zozimás (1259—1265) püspöksége alatt a sírra és a fejre tett esküvések gyakorlatban voltak. 1273-ban is: „super sanctissimum caput beatissimi Regis Ladislas... praestito .corporali iuramento". — Ezzel szemben a sírra tett eskü szokása úgy látszik kihal, az utolsó adat 1304-ből való a Gutkeled nemzetség egyik ügyében. Ezt mutatja, hogy 1290-ben a váradi káptalan régi, elveszett pecsétnyomója helyett két újat készítettek: a kisebbik a régi mása a Madonna képével, a nagyobbikra azonban Szent László király mellképe kerül. Figyelemre méltó — és a herma története szempontjából jelentős —, hogy nem a fej, hanem mellkép kerül a pecsétre. Ez közvetve azt jelenti, hogy a fejereklyét mellszoborban őrizték! A Batthyány codex a XIV. század második felében készült feljegyzése is említi a szent király ereklyéit és fejét. — Közben a székesegyház új oltárokkal, új síremlékekkel gyarapszik, s ez nyilván Várad akkori magyar és olasz lakossága körében a kőfaragás és a művészetek kibontakozásához vezet: tudunk is — véletlenül — egy Arnold nevű kőfaragóról, vagy szobrászról. — A királyi adományok is gazdagodnak és Báthori András elkezdi s Meszesi Demeter befejezi az új nagy székesegyház építését. Ennek 6 kápolnája van s mintegy 40 oltára. 1370 körül elkészül a Kolozsvári Testvérek három állószobra és Zudar János püspöksége alatt (1383—1395) a nagy lovasszobor is. Ez 1390-ben már állott, s még 1609-ben is úgy ír róla Miskolcy, hogy „tota auro splendens" volt: aranya hibátlanul ragyogott. A Zsigmond ellen összeesküvő főurak a fejereklyére tesznek esküt, de már 1406-ban Zsigmond egyik oklevelében arról hallunk, hogy egy tűzvészkor a fejereklye sértetlen maradt, de az ereklyetartó megolvadt a nagy tűzben. Az oklevél vonatkozó részét a jegyzetben közöljük, mert éppen ez szolgált alapul 13 Bunyitay., i. m. 1:164. 162
