Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

első látásra talán ezt nem is vesszük észre. Nem is mondható a véletlen művének, mert több helyen és elsősorban jelentős építményeken találkozunk e megoldással. (Pannonhalma, Bélapátfalva).

2,7 A hosszú, egyhajós templom, nyugati homlokzatán a két karcsú toronnyal, feltehetően az első és a második „premontreinek" nevezett csoporthoz kapcsolódik (Bény, Tűrje). Ez esetben a premontrei építkezéseknél vizsgált fejlődés során az történt, hogy a „hagyományois"-nak vélt, a hajótól jól elkülönülő, három félköríves záródású szentély helyett a „ciszterci" építészetből vett (Pannonhalma) egyenes szentélyzáródást (12. ábra) alkalmazták. A szentély keleti falában is hosszú, félköríves záródású ablakpárt találunk. A szentély déli falához csatlakozó sekrestye valamivel később épülhetett, mint a szentély, mert az emeletére vezető, falba épített lépcső miatt megbontották a hajó délkeleti sarkánál levő támpillért, amely ma alig látszik, mert kötés nélkül építették hozzá a sekrestye nyugati falát. A sekrestye kétszintes, alsó terét dongaboltozat fedi. Keleti falában egy nagyobb, az emeleti szinten pedig a keleti és a nyugati falban egyaránt két-két félköríves záródású ablak van. Az ablakok elrendezése szimmetrikusnak mondható (13. ábra). A templom a sekrestyével együtt téglából épült, mint a türjei, melynek szintén van falba épített lépcsője. A szentély keresztboltozatának zárókövét áldást osztó kéz díszíti. E boltozat felett — a padlásterében — igen érdekes részletet figyeltünk meg. A szentély keleti falának háromszöget alkotó oromzatában kívülről egy keskeny, jelentéktelen résablakot látunk. Ez a keskeny nyílás a padlástér felől azonban kereszt alakot mutat. Világosan látszik, hogy eredetileg falazták olyan formára, s kívülről csak egy későbbi javítás, vakolás fosztotta meg eredeti jellegétől. Rómer Flóris a két torony közti, kapu feletti oromfalat a csúcsnál „köb kereszttel" díszítettnek írja.

28 Ez alátámasztja megfigyelésünket, melyet a padlásablaknál tettünk. Annál inkább is, mert Rómer egyéb olyan részleteket is említ a nyugati homlokzaton, amelyet ma már nem láthatunk. Ezeket feltehetően az utolsó restaurálás alkalmával tüntethették el. (Fontos lenne a homlokzat alapos letisztítása, kutatása.) A kereszt alakú „ablak" igen ritka hazánkban. Itália a hazája. Árpáshoz legközelebb Felsődörgicsén, a románkori egyenes szentélyzáródású templomrom nyugati falában találunk ilyen nyílást (14. ábra). Felsődörgicse a XIII. század elején a tihanyi apátság és a helyi nemesek birtoka,

29 így érthető, hogy a XIII. század első felében végrehajtott tempionibővítésnél, már a pannonhalmi, valamint a tihanyi apátság által szorgalmazott és közvetített, itáliai hatásokkal ötvöződött cisztercita építészeti elvek (egyenes szentélyzáródás) fellelhetők. Ilyen keresztalakú nyílás volt az ecséri templomrom azóta leomlott tornyának északi és a szentbalázsi (Balatoncsicsó) templomrom tornyának nyugati oldalán.

30 Mindkét hely Felsődörgicse és más bencés birtokok közelében helyezkedik el. Ez a nyílásforma Pannonhalmáról kerülhetett Árpásra, Felsődörgicsére, Ecsérre és Szentbalázsra feltehetően Tihany közvetítésével. E következtetés alapján arra gondolhatunk, hogy Pannonhalmán és talán Tihanyban is volt — feltehetően a nyugati vagy a keleti oromfalban — egy hasonló kereszt alakú nyílás. Ügy 27 Az ablakelrendezésekkel kapcsolatos kutatás igen fontos eredményeket hozhat. (Kozák K., A lovászpatonai ev. templom feltárása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem. II. (Bpest, 1964). 28 Rómer i. m. 52. 29 Eri 1. — Gerőné Krámer M. — Szentléleky T., A dörgicsei középkori templomromok. Magyar Műemlékvédelem. II. 95—116. 152