Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Domonkos O.: A győri szíjgyártó legények szokásai a XVII. században
runk, mert az mely Jámbor Attiafiuual fel kerketunk vala az ideje, haza vinyj, Hanem adgion Isten jo ét es jo Almot, es kel fel onan, meny az houa az legent kel viny. ottis ülj en módon keöl szolny, Tiztelendeö Jámbor Mesterünk, ez el múlt oraban az mely Jámbor Attjafiuual fel kérkedtünk vala, te kegielmednek, volna, kegielmed lattia mind Nagy voltat — s — mind kiczint, ha kegielmed kételkednek, ha czonka auagy béna volna, ket hetigh kegielmed megh Próbálhatna, ot az Mesternek fogiatok kezet, es ot az mely legent haza visznek ugy Forgolodgiek mint ha mind Eltigh ot Lakot volna, mindiarast Mosdót kérésen kezkőniot keszeczen elő, es ültese le az Attiafiakat, esőt (és ott) le üluen — s — az Étket elhozuan, az Élőtök Jaro kelien feöl, es ezt mondgia, Tiztelendeö Jámbor Attiafiak it az Jámbor Mester Asztala tilalmas, Senky ne Szitkozodgiok, se bort ne öntözőn, mert az Jámbor Attiafiak büntetését talaliak, ha penigh megh nem tiltana, az Élőtök Jaro sem büntethet] megh de, ha megh tiltja, — s — ugy czelekednenek valamit Szabadon megh büntetheti Erete, es hogy az vaczora fél kel, es fél szedik az Abrozt az Tilalmert ot az Ellőtök Jaro Tartozik azal, hogy egy-egy pénzt szedgien, uagy ket-ket pénzt es az rnenjuel Aranioza hogy megh érik, az mindgiarast küldgie az bora, Ha az Mesternek Inasa vagion, kérje megh az Mestertül, Uram ha kegielmedtül lehet, az Inast egy keues Szolgalatra kérem, az Mester megh engedy, ha penigh Inasa nincz, Tartozik az Szolgáló Legény vele hogy elmenien es az bort megh hozuan, az Ellőtök Jaro kelien fel es azt mondgia, Tiztelendő Jámbor Mesterünk az kegielmed/bora es étele mele mys hozatunk Eny bort, az kit kegielmed Jelenlat, kegielmedet kérjük mint Jámbor Mesterünket, hogy kegielmed segeteny el keőlteny; Ha imaran megh Iszák az bort, ne varjak hogy el fogion, hanem Alion feöl es büczuzzek; Tiztelendeö Jámbor Mesterünk, igen keöszöniuk kegielmednek, hogy kegielmed nem háta bujdos(n)y uczarul uczara, hazrul házra, hanem kegielmed mivet adót ket hetigh, az my Jámbor Attiank fiának, azt keöszöniuk kegeilmednek, kegielmedet azon kérnénk hogy kegielmed ugy tartana, az Jámbor Attiafiat az mi kepén szokta, az Jámbor Mester az ü Jámbor Legeniet tartany, Mys azon kérjük az my Jámbor Attiank fiat, hogy ugy Szolgálna kegielmedet, miként szokot az Jámbor Legény az ü Mesterét Szolgalnj, viszont Azonnis kérjük kegielmedet, hogy ha étel auagy ital arabul adósak maratunk volna, tekegielmednek kegielmedet készek volnánk megh elegeteny, mint Jámbor Mesterünket, viszont Azonnis kérjük te kegielmedet, hogy ha te keg(y elmed) nek vetetünk volna auagy Aszoniomnak, czak az kisebiknekis azokbulis boczanatot varunk mégis az mondásunk tekegielmednek, I(ste)n algion io et jo Almot, mert lattia kegielmed hogy estue eliőt es az Eszakais el keőzelget, azért job volna az my Jámbor Mesterünket othon az hazánál várnunk, hogy nem mint eö várna minket, Ha az Mester le ültet bort hozat, akoris Tartoznak az legeniekis bort hozatny — s — azt se varjak hogy mind el f odgion, Hanem buczuzek ismegenten, hapenigh az Mester valameliket le ültetj, tartozék az szer Járásban bort hozatny, de annak utanna osztan szabad vele, ki el akar onet meny a Mester hazatul, Touaba miv kereső Legény Tartozik azal hogy azt mondgia, Tiztelendeö Jámbor Attiafiak, igen keöszönöm koroskent való Szolgalatiat Attiafiusagtoknak, Jelesben ez rnajt azért valamelj kjralj varasban ream találtok, ezen Tiszteletes Szolgalatai akarok lény mint az kiuel volt Attiafiusagtok Énnekem viszont mindgiarast ezt felelie, az Élőtök Jaro, Tiztelendeö Jámbor Attiafiu, mindenkoron tartozunk Efféle Szolgalatai egy másnak, Ha penighlen ket legennek keöl mivet keresny, Tartozik az Élőtök Jaro hogy kj köuese az Jámbor Mestertül, az méhek et először haza vitek, Touaba hogy ha regei az legény fel kel, kerdgie megh, hogy mit miveliek Uram en, es 91
