Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Domonkos O.: A győri szíjgyártó legények szokásai a XVII. században

dőn keresztül „bujdosott", vándorolt a legény egyik városból a másikba, vitte magával és terjesztette, tanulta, élte a szokásokat és így azok nemzetközivé váltak. Az egyes mesterségek sajátos formulákat alakítottak ki, amit a szakmába tartozó vándornak ismernie kellett, mert munka keresés alkalmával a feltett kérdésekre adott előírásos válaszok adása vagy nem ismerete bizonyította a mesterek vagy legények előtt, hogy a jelentkező valóban közéjük való-e. Ez részben védekezés is volt a munkakerülő, csak ajándékot, senket váró és kikönyörgő alakokkal szemben. Hat lapból álló, ívrét alakú papírra írott szöveg. Az első oldal, valamint 10—11—12. oldalak üresek. Az eredeti szöveg a 3—9. oldalakra íródott szép, kiírt, könnyen olvasható írással. Feltétlenül gyakorlott kéz írása. Sern a szövegben, sem záradékban, sem aláírásban nincs gyanítható nyoma a kézirat szerkesztőjének, illetve másolójának. — A második oldalon más kéz írásával rövid bejegyzés áll, miszerint 1683-ban a Győr ellen vonuló törökök elől a keresztények és más jámbor atyafiak is elfutottak. Azonban számosan maradtak, akik „az Jámbor Attyafiaknak igasságokat megh tartottak", azaz szabályzatukat érvényben hagyták, megőrizték. E bejegyzés aláírója Szákovies Sziarto András. — A legények szokásait rögzítő írás 1649-ben készült az 1614-es eredeti szöveg másolataként. A pusztulástól megmentett kézirat szövegébe belejavítottak az 1683-as bejegyzés azonos kézírásával és tintájával. Egyes betűhibákat ill. taxákat javítottak benne, ami azonban a szöveg lényegét, értelmét nem befolyásolja. A győri szíjgyártó, csiszár és nyereggyártó legények vándorlásával, munkahely keresésével, a városba való érkezés előírásaival, a városból való távozás kötelmeivel, az italozás módjával, a legények XXIV pontba szedett szabályzatával, valamint munkabérük és italpénzük meghatározásával foglalkozik a kézirat. Hitelességét a céh pecsétje igazolja (3. ábra). 3. ábra. A győri szíjgyártó, csiszár, nyerges és lakatgyártó céh pecsétje 1634-ből EZ AZ MIES LEGENIEKNEK: SENKELETRÜL: VALÓ BESZED: Legh először be Giüluen az Senkeletben ezt keől mondany. Tiztelendeö Jámbor Attjafiak miért hiuatot Attiasaghtok ez Jámbor Mester Hazatul, ide ez Jámbor Mester hazahoz. Ezt keöl mondany. Ezért hiuatunk, Attia(fiu)sagodat, tiztan igazan az miu (miv) szokást, hogy feöl mondgia Attiafiusagod, az Jámbor Attiafiak Előtt, Attiafiusagod mely király Varason tanult, azt megh keöl mondany, Felelet, it Tanultan uagy Dobroczónben uagy Varadon. Kerdes. ki volt az Jam88