Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Domonkos O.: A győri szíjgyártó legények szokásai a XVII. században

szíjgyártó legények szokásai között szerepel egy már idézett kitétel, miszerint az olyan idegenből jött legény, aki senkeletet nem hallott, felszabadulása után társ poharat nem fizetett, a legényeknek az most tartozik ezt pótolni. A szokások közé foglalt artikulusok XXII. pontja kimondja, hogy minden „bejárásban" figyelmeztetni kell a már felszabadult, féléves „apród béres" idejét töltő legényeket a társ pohár adásra. Aki közülük jelenti ilyen szándékát „ ... az Adgion egy heti bért nekik italra .. ."

5 A „Schenk" szó magyar változatáról XVI. századi adatokkal szolgála Magyar Oklevél-Szótár. „SENKEL, sinkel: dono, schenken NySz. 1592: Item Gyárfás Boldizsár senkelt vala énnékem egy darab örököt ... és én is senkeltem vala örökért egy disznót hetedmagával, egy ón kannát (stb.). 1596: Adának nekem az egerpataki uraim falustul egy darab tó helt... melyet jóakaratjok szerént falustól sinkelének ... (Vö. megsenkel).

6 Egy évtizeddel későbbi a megsenkel adat, 1607-ből való: „Megsenkel: (muneror, donum alicui do; beschenken). 1607: Ems ha egi exemplart kwldesz benne meg senkellek 2 arannial.. ."

7 A Magyar nyelvtörténeti szótár pedig a mi leírásunkkal egyidős adatot közöl: „Senkeles: (donatio; Schenkung). Oec nem kueloemben tartyác azokat, mint fejedelmeknec és uraknac adományinac és megtisztelési senkeléseknec.. ."

8 Az 1808-ban megjelent Adelung-féle értelmező szótárban a következőket olvashatjuk: „Die Schenke ... 1. Ein Trinkgeschirr, eine Kanne, ein Becher u. s. f.

... Im Hochdeutschen ist diese Bedeutung nicht mehr üblich, ausser dass die Sattlergesellen noch die Kanne oder den Krug, aus welchem sie bei ihren Zusammenkünften (trinken, die Schenke nennen. Die Schenke auftrinken, heisst bei ihren Zusammenkünften auf Gesundheit des Handwerks trinken."

9 A városból való távozáskor is illett tisztes búcsút venni a legénytársaktól. A búcsúzó még akkor is tartozott három pecsenyét és egy icce bort venni társainak, ha hirtelen, alkalmi kocsival akart távozni Győr városából, „ .. .Ez az ki menő Szenkelet,.. ."

10 A soproni könyvkötők vándorlásával kapcsolatban is olvashatunk azonos szokásokról — „Ha egy segéd legalább két hetet töltött munkában, akkor búcsúja alkalmával egy serlegből megitatták, melyet 1695ben három ráfüggesztett pénzzel egy akkori mester ajándékozott a legények társaságának."

11 Hasonló társpoharat többet is őriz a soproni múzeum, bár 150 évvel fiatalabbakat, mint a könyvkötőké volt. — A soproni szíjgyártó legényeknél is szokás volt, hogy a távozó legénynek az idősebbek egy fél pint bort fizettek és még a város kapujáig is kikísérték (1644).

12 A „Schenk" szó a németprónai vargáknál a soros csapiárost jelölte, aki a céhládát az asztalra tette illetve elvitte összejövetelek alkalmával, majd az italt kezelte, ő töltött az üres poharakba. »A „csapláros" cím időrendi egymásutánban szállt összejövetelek alkalmával egyik legényről a másikra, az öreglegényeket és a jegyzőt azonban 5 XJM. I. h. 6 Magyar Oklevél-szótár. (Bpest, 1902—1906) 840. 7 I. m. 636. 8 Szarvas—Simonyi., Magyar nyelvtörténeti szótár. (Bpest 1891) II. 1540. 9 Adelung J. Ch., Gramatisch — kritisches Wörterbuch der Hochdeutschen Mundart

... (Wien, 1808) III. 1414. 10 XJM. I. h. 11 Csatkai E., Debreceni könyvkötő-legények Sopronban. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (1948—1956) 114. 12 Koller G., A soproni céhek életéből. (A XVI. és XVII. században.) (Bpest, 1915) 45. 86