Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Kozák K.: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok

akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a trinitárius rend egyik templomát ábrázolja az. A gazdag, változatos alaprajz ugyanis háromkaréjos, ha az nem is annyira szembetűnő, mint az eddig tárgyalt kápolnáknál. Vegyük azonban figye­lembe azt, hogy csaknem egy fél századdal később készült azoknál, s a több­ször átdolgozott, különböző mesterek kezén „finomiitott" forma vesztett erőtel­jességéből. Ez esetben az oldalsó karéjok távolabb kerültek a félköríves szen­télytől (hasonló alaprajzú lehet a kőszegi kálváriatemplom). Úgy gondoljuk, az egri trinitáriusok nem véletlenül választották ezt az alap-rajzi formát templomuk építéséhez, s az előzőekben ismertetett adatok megengedik annak feltételezését, hogy ez esetben is egy trinitász szimbólummal állunk szemben. Egyetértünk Voit Pállal amikor idézett dolgozatában azt írja, hogy „ ... Az egri trinitárius templom és az egri minoriták nagyszerű templomának alaprajza (26. ábra) és téralkotása közös érzelmekből fakad; mesterkérdésük megoldása is összefüggő feladat..." és a belső tér szerkezete, művészi összhatása (24. ábra), részleteinek vizsgálata alapján Kilián Ignaz Dienzenhoffer munkáival hasonlítja össze az említett egri templomokat, a mesterkérdés megoldását keresve. 40 Ügy gondol­juk, hogy a két alaprajzban mutatkozó hasonlóság mögött — a feltételezett közös mester személye mellett — a trinitász szimbólum kérdése is felvethető, figye­lembe véve az egri trinitáriusoknak a városiakra gyakorolt hatását, a város­ban levő más szerzetesrendekkel és esetleg a prágai trinitáriusokkal való kap­csolatát. Rabváltó munkásságukkal, egyszerű életmódjukkal és különleges ruhá­zatukkal nagy hatással voltak az emberekre. Egy-egy rabváltó útjukról vissza­térve ünnepélyesen vonultak be a nagyobb városokba a kiváltott foglyokkal, rendezett sorokban, ahol nem egyszer zenével, énekkel fogadta őket a város vezetősége, papsága és polgársága. A XI. Redemptiónak nevezett útról vissza­térve, 1720. októberének közepe táján Nagykárolyból Egerbe mentek, ahol Erdődy Gábor püspök több kiváltott rabot gyámságába fogadott. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy az egri trinitáriusok és templomuknak hatása távolabbi vidékre is kisugárzott. A nagykállói r. k. plébániatemplom is háromkaréjos. A félköríves szentélyhez csaknem közvetlenül kapcsolódik két oldalsó karéj, amelyek aztán téglalap alakú hajóban folytatódnak. Ez előtt torony áll, üres szoborfülkékkel. A templom boltozott, alatta kripta van. A temp­lom alapjait Barkóczy egri püspök kezdeményezésére 1749-ben rakták le kőből, s a szentélyt ugyanakkor föl is építették. A püspök akkor zálogbirtokos volt Nagykállón. A templom többi részét Kállay József és a család más tagjainak anyagi támogatásával építették fel 1776-ban. A templomot Péter és Pál aposto­lok tiszteletére szentelték. 41 A fenti adatok alapján az a véleményünk, hogy 40 Voit P., i. m. 230./A minorota templom rajza Szmrecsányi idézett munkájá­ban közölt kép alapján készült. 41 A közölt adatok az EÉELA Szabolcs m. 1779. évi és az 1828. évi canonica visitatiójában találhatók. — Egy másik adatból, amelyet Voit Pál bocsátott rendel­kezésemre, a következőket tudjuk meg. „1748. június 6-án a püspök a következőket írja a szepesi kamarának...: Midőn a püspök legutóbb — Imre testvérének Szabolcs vármegye főispánságába való beiktatása alkalmából — Kallóban járt, 1000 forintot meghaladó összeg gyűlt össze arra a célra, hogy Kalló városában kápolnát emeljenek. Most már csak megfelelő telekről kell gondoskodni, ahová a kápolnát felépítsék. Ezért kéri a kamarát, utasítsa a várost, hogy a vármegyeház melletti tágas térségen mielőbb megfelelő helyet jelöljön ki a kápolna számára, hogy amidőn majd a püspök az egyházlátogatási körútjáról Szabolcs vármegyén keresztül hazatérőben lesz, szemé­lyesen tehesse le a kápolna alapkövét. (III. kötet. 223—224. oldal Nagykálló Barkóczy: Protocollum Episcopatus Agriensis. EPL A. E. V.—No. 2101/11. NB.) 72

Next

/
Thumbnails
Contents