Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

kitört Klapka György csapatai Győrt is felszabadították, de ezután az osztrákok nyomasztó uralma végképp ránehezedett a városra. Győr tehát a szabadságharc folyamán többször is gazdát cserélt, s a város, nagypolgárságot mélységesen felháborította, hogy többeket közülük a radikálisok tevékenysége miatt a császáriak Kossuth kutyáknak neveztek, az utóbbiaknak viszont az előbbiek schwarz-gelb viselkedése miatt volt okuk a szégyenkezésre. Érdemes említést tenni az egyháziak magatartásáról. 1848 március elején meghalt Sztankovits János megyéspüspök, a püspöki szék egészen 1849 végéig betöltetlen volt, s így a papságnak nagyobb lehetősége nyílott az önálló állásfoglalásra és cselekvésre. A forradalom melletti kiállásnak nemcsak egyes eseteivel találkozunk (pl. Rónay Jácint bencéspap, később főhitszónok, a népgyűléseken többször lelkesítő beszédeket tartott s egy alkalommal a felizgatott polgárokkal szemben Lukács Sándort is megvédelmezte, Wimmer Ignác öt véres csatában vett részt stb.), hanem 1849. június 29-én az osztrák seregek bevonulása alkalmával tartott hálaadó istentiszteleten Ferenc József is észrevette, hogy olyan papok fungáltak, akiknek az arcáról lehetett leolvasni a mérgelődést emiatt. Magának a káptalannak is igazoló jelentést kellett készítenie 1849-iben Bakonyi Ignác kerületi császári biztos felszólítására a forradalom alatti magatartásáról. Lukács Sándor, Kálóczy Lajos, Zichy Ottó, Rónay Jácint és a szabadságharc többi helyi vezetője 1849-ben bújdosásra, majd emigrációba kényszerült. Sokakra börtön várt, Kozma Imre pedig tiltakozásul az önkény ellen, 11 évig önkéntes házifogságot vállalt magára. II. Győr feudalizmusvégi történetének gazdag irodalma van. A város gazdasági életére és társadalmára vonatkozóan említést érdemel Pálffy Ilonának „Győr sz. kir. város az 1828. évi összeírás megvilágításában" (Magyar Statisztikai Szemle 1934.) c. összeállítása, amely az összeírás adatait több szempontból is csoportosította és értékelte. Lényegében ennek a tanulmánynak kiegészítését jelenti ugyanezen szerzőnek a „Győr város iparosai, kereskedői és mezőgazdasága 1828-ban" (Győri Szemle 1935.) c. írása. A forradalom előtti társadalom statisztikai rendszerű elemzését — a városi levéltárban levő adófőkönyvek, iparoslisták és az egykorú helyi sajtó adatai alapján — e referátum szerzője kísérelte meg a „Győr társadalma a polgári forradalom előtt" (Történeti Statisztikai Évkönyv, 1960.) című tanulmányában. Az 1846. évi győri iparműkiállításról ugyancsak e referátum szerzője írt az Arrabona 1963. évi kötetében. Győr 1809. évi ostromáról és Napóleon itteni tartózkodásáról számol be Bay Ferencnek — egykorú források körültekintő felhasználásával készült — „Napóleon Magyarországon" (Győr, 1941.) című munkája. Az 1831. évi kolera helyi történetét Valló István írta meg (Győri Szemle 1930.). Borbíró—Valló: „Győr város építéstörténete" (Budapest, 1956.) című könyve e korszakra vonatkozóan is nélkülözhetetlen. A város intézményeinek történetével nagyon sok hosszabb-rövidebb tanulmány foglalkozik, amelyek általában sok hasznos, megbízható adatot tartalmaznak és megkímélik a kutatót attól, hogy ilyen adatok felhasználásáért saját magának kelljen hosszadalmas kutatómunkát végeznie. A győri színészet múltjára két jelentősebb feldolgozás érdemel említést. Az egyik Koltai Virgilnek (1890), a másik Lám Frigyesnek a munkája. Koltai elsősorban — nem elfogulatlanul — a magyar színészettel foglalkozik, Lám pedig a német színészetről ad tárgyilagosabb ismertetést. Velük együtt kell említeni Petz Lajosnak „Győr 300