Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

amely elsősorban a Kis-Alföld és a Bácska termését közvetítette Ausztria felé. A számottevő győri kereskedelmi tőke nemcsak a kereskedelem igényeit igyekezett kielégíteni (útvonalak megjavításával, kikötő- és hídépítés kezdeményezésével), hanem árutőzsdét hozott létre, ahol prompt és .határidős üzleteket kötöttek, sőt értékpapirokat is adtak-vettek. Fel kellene deríteni azt, hogy hogyan keletkezett ez a kereskedelmi tőke s hogy mennyiben volt önálló. A 19. század 80-as éveiben a kapitalista fejlődésre jellemző változás állt be Győrött, a győri gabonakereskedelmet a pesti győzte le. Ennek a változásnak az volt az alapja, hogy a Rotschild bankház létrehozva az Osztrák Államvasút RT-t, megkaparintotta stájerlakaninai és resicai szén-, ill. vasbányákat, azokhoz Szegeden át vasútvonalat épített ki. Amikor a vasút 1854-ben elérte Szegedet, a Bánság északi részének, amikor elérte Temesvárt, a Bánság déli részének gabonatermése Pest ölébe hullott. Ez a fejlődés Győrt funkcióváltoztatásra kényszerítette, ki kellett építeni a gyáripart. Mivel pedig a gabonakereskedelem hanyatlásával a kereskedelmi tőke nagyrészt elhagyta Győrt, a győri gyáripar kiépítéséhez idegen tőkére volt szükség. Szabó Ágnes tudományos munkatárs (Bpest) hozzászólásában a két háború közötti munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozott. Egyetértett Vigh K. véleményével, hogy az irodalom kevés, de ez nem győri különlegesség. Győr esetéiben az irodalom hiánya azonban annál feltűnőbb, mert a városnak a két háború között igen jelentős volt a munkásmozgalma, s ennek alapos feldolgozása többek között elősegíthetné a jobboldali szociáldemokrácia szerepének tisztázását. A Tanácsköztársaság bukása után a város ifjúmunkásai fontos szerepet töltöttek be a Tanácsköztársaság vezetői emigrációjának biztosításában. Az 1922-iben a rendőrség által készített „kommunista-feltérképezés" még jól mutatja a város jelentőségét. Ma még nem látjuk tisztán, hogy ez a lendület miért tört meg 1935-re. Az ellenállási mozgalomban is elmaradt Győr, noha 1938-ban és 1939-ben még KIMSZ konferenciát tartottak itt. A lemaradás fő okait nyilván a jobboldali szociáldemokrácia és a munkásarisztokrácia szerepében, a munkásság kétlakiságában, másrészt az erős német katonai megszállásban és a bombázásokat követő széttelepítésben kell keresnünk. — Befejezésül e kérdések megoldása érdekében a visszaemlékezések fontosságára figyelmeztetett. A felszólalásokra válaszolva Sáry István megköszönte azoknak a kérdéseknek felvetését, amelyek az eddigi irodalomban nem szerepeltek. Dávid Lajos megköszönve a hozzászólásokat megállapította, hogy a Horthy-korszak különösen elhanyagolt szakasza Győr múltjának, s ezért javasolta, hozzanak létre három kutatócsoportot, melyek közül az 1. (közgazdászok bevonásával) a korszak gazdasági fejlődését, 2. (jogászok és statisztikusok bevonásával) a népesség változásait és a közigazgatás fejlődését, 3. pedig (a Párttörténeti Intézet és a Legújabbkori Történeti Múzeum bevonásával) a város politikai történetét kutatná. Balázs Péter: Győr a feudalizmus végén I. „Győr lelke, koronája a vidéki magyar városoknak. A közszellem fejlődése óriási léptekkel halad itt előre; a műveltség jótékony befolyásának jelensége a lakosok, majd minden osztályán látható, s a nagyban vitt kereskedés, ipar és szorgalom kitűnő anyagi jóléttel biztosítja a győrieket". Ezekkel a sza19* 291