Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

vakkal jellemezte a várost 1845-ben, ottani tartózkodása után Vahot Imre. Valóban, ha valaki végigsétált a díszes házsorokkal szegélyezett utcákon, egyegy ünnepély alkalmával végignézte a magyar és német polgárőrség színpompás felvonulását, vagy hétköznapokon látta a dunaparti mozgalmas életet — a hajók érkezését, a gabona kirakását, a magtárak körüli sürgés-forgást — hallotta a műhelyek zaját s egy-egy piaci napon válogatott a kézművesek szebbnél-szebb áruiban, nem is kételkedhetett a fenti szavak igazában. A helybeli Akadémia, a hetente háromszor megjelenő helyi újság vagy a felváltva magyarul és németül játszó színház még csak növelték a győri lokálpatriótákban ennek a kultúrált és civilizált gazdaságnak és a városukkal való jogos büszkélkedésnek tudatát. így aztán nem is csodálható, ha 1848 őszén az egyik győri követ az országgyűlésen is ezekkel a szavakkal kezdte beszédét: „Győr városáról bizton el lehet mondani, hogy az országiban harmadik város gazdaságra nézve..." A referátum mindenekelőtt a gazdaság kialakulásának és jellegének vizsgálatával és ezzel összefüggésben a város társadalmának elemzésével kíván foglalkozni. Ezt követően a város reformkori politikai-kulturális arculatáról, majd az 1848—49-es forradalom és szabadságharc helyi történetének kérdéseiről szól. Az a jólét és gazdagság, ami a városba érkező idegeneket is meglepte, nem az egész lakosságnak, hanem viszonylag egy kis rétegnek — elsősorban a gabonakereskedőknek — jutott osztályrészül. A gabona- és allatkereskedelem.be való bekapcsolódás döntő jelentőségű volt a város fejlődése szempontjából. A győriek kezében felgyülemlett kereskedelmi tőke a — régebben inkább kézműiparáról híres — várost a 18. század végére gazdasági és politikai tekintetben is az ország első városai közé emelte. Pedig ezek az évtizedek, ideszámítva még a napóleoni háborúk okozta konjunkturális időszakot is, a fejlődésnek csak kezdeti szakaszát jelentették. Az igazi, á döntő jelentőségű változást hazai gabonakereskedelmünk fellendülésében a dunai gőzhajózás megindulása hozta meg. A gőzhajózás megindulásával a gabona szállításának ideje a magyar Dunán az eddiginek egytizedére csökkent: lóval vontatott hajón az aldunai szálítmányok eddig három hónap alatt, gőzhajón most 8—10 nap alatt érkeztek az osztrák fővárosba. A kedvező szállítási feltételek eredményezték, hogy a magyar búza Bécs piacáról csaknem teljesen kiszorította a többi örökös tartomány — csak szárazföldi úton szállítható — gabonafeleslegét. A gőzhajózás megindulásával Győr szerepe a gabonakereskedelem lebonyolításában mind jelentősebbé vált. A gabonát a déli országrészekből nagy teherszállító hajók hozták felfelé. A Nagy-Duna Gönyü és Pozsony közötti zátonyos szakaszán csak a személyszállító hajók közlekedhettek, a nehéz uszályokat vontató gőzösök kénytelenek voltak a Gönyü—Győr közötti Duna-ágban horgonyt vetni. Győrnél a gabonát kisebb hajókra, az ún. burcsellákra rakták át, s ezek szállították tovább a Mosoni Dunán Bécs felé. De a győri Duna-parton végighúzódó raktárakban is sok százezer mérő gabona került felhalmozásra, hogy adandó alkalommal — amikor a piaci árak a legmagasabbra szöktek — napokon belül Bécsbe juthasson. Ezért volt fontos, hogy a gabonaraktárak és maguk a gabonakereskedők is egy Bécshez közelfekvő városiban legyenek. Az 1830-as évektől tehát (a Duna felőli bástyafalak lebontásával párhuzamosan) egymás után épültek Győrött a kereskedők 2—3 — alacsony — emeletsoros gabonaraktárai. Az ilyen épületek száma a Duna-parton s a többi városrészben a szabadságharc előtti években közel 150-re emelkedett. A győri gabonakeres292