Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

A fejlődésnek megfelelően alakul a városok urbanizálódása, várospolitikája és — a másik oldalon — munkásmozgalma is. Az urbanizálódás a legelőrehaladottabb Sopronban, utána Győrött, a legelmaradottabb Nagykanizsán. Nem véletlen, hogy a századfordulón éppen a gazdaságilag rohamosan fejlődő Szombathely kezdi meg a kor egyik legmodernebb magyar városának kiépítését, s az ezt kezdeményező Éhen Gyula fogalmazza meg először Magyarországon modern városodás alapproblémáit. Az 1905—1907. években már a nagyipari munkásság által elindított és országosan is jelentős munkásmozgalmával Győr vezet, Sopronban pedig az ekkor meginduló és mindvégig túlnyomórészt kisipari dolgozók kezdeményezte munkásmozgalom jórészt eredménytelen maradt. Befejezésül Vörös Károly hangsúlyozta, hogy az általános kapitalista városfejlődésen belül Győr egészben véve Arad, Temesvár, Miskolc és részben Kassa fejlődésével mutatja a legtöbb — részleteiben természetesen erősen eltérő — rokonságot. Lettrich Edit kandidátus (Bpest) a két referátumot a városföldrajz szempontjából vizsgálta. Számos pozitív vonásuk ellenére sem biztosítottak elég teret a referátumok a térbeli koncepciónak, a központi funkciók kialakulásának, s a város és tágabb környéke között szövődő kapcsolatnak. A két referátum nagyobb tematikai és kronológiai összehangolást kívánt volna. Sajnálatosan elmaradt a gazdasági szerkezetnek a gazdasági ágazatok egymásközti arányának és a város életében betöltött szerepének kétségtelenül nehéz, sok problémát felvető vizsgálata. Az ipar ágazati szerkezetének alakulása és a vele kapcsolatos kérdések (a fejlődési ütem alakulásának oka, a termelés technikai színvonala — a tőkekoncentráció stb.) számos olyan mutatót adott volna a kutató kezébe, amelynek segítségével a győri ipar az országos fejlődésbe beilleszthető lett volna. így tekintve pl. világosabbá válhatott volna Sáry referátumában, hogy a gabonakereskedelem hanyatlásának végső oka a megfelelően magas tőkekoncentráció hiánya, azaz, hogy a győri tőke nem tudott a gabonaexportról a korszerű lisztexportra áttérni. Nem egészen helytálló Dávid referátumának az a megállapítása, hogy a győri üzemek korszerűtlenek voltak, nem egy közülük a kor világszínvonalát is elérte. A 30-as évek végének munkaerővonzása tömegméretűvé tette az „ingázást", s ezzel megteremtette a város körüli lakóhelyfunkciójú falvak övezetét. Vigh Károly csoportvezető (Bpest) megállapította, hogy a két referátumban nem domborodik ki eléggé a győri munkásság szerepe és politikai harcának jelentősége. Erről sajnos a múzeum évkönyvében is csak keveset találhatunk, pedig már 1905-ben a város lakosságának több mint 40 %-a iparból élt, s az ipar összetételére jellemző, hogy a textilipar majdnem végig megőrizte vezető szerepét. A győri helytörténészek részére a Vagon- és Gépgyárnak az Országos Levéltárban található iratai, továbbá a helyi és a szaksajtó jól értékelhető forrásanyagot jelent, s a munkásmozgalom szempontjából fontos a veteránok visszaemlékezéseinek gyűjtése. Végül rámutatott ara, hogy a 20. század társadalom- és művelődéstörténetének megírása olyan feladat, melyet csak a levéltárosok, muzeológusok, könyvtárosok és rnás helytörténeti kutatók szoros együttműködése oldhat meg. Ruzsás Lajos tudományos kutató (Pécs) felhívta a figyelmet a városok kapitalizmus korabeli funkcióváltozásának szempontjára. A 19. század elejétől kezdve az osztrák városok növekedése olyan fokot ért el, hogy többé nem tudták magukat gabonával ellátni, s ekkor lendült fel a győri gabonakereskedelem, 290