Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

is ebben az időszakban lett az egész Dunántúl egyik legnagyobb céhes ipari városa. Egyedül Szombathely fejlődése stagnált még. A döntő változást a kapitalista fejlődésnek a polgári forradalom utáni rohamos kibontakozása hozta meg, ez időben egybeesett a magyarországi vasúthálózat gyors kiépülésével. Az áruforgalom meggyorsulása és hatalmas méretű megnövekedése jelentősen elősegítette a tőkés árutermelés meglevő lehetőségeinek kibontakozását. A fejlődés első szakaszában a kereskedelem állt az előtérben városainkban is: Győr és Nagykanizsa kereskedelmi súlya és forgalma még jobban megnövekedett, Sopron átmeneti lemaradás után (mely a kanizsai vonal későbbi megnyitásából származott) hatalmasra növelte állatkereskedelmét. A vasúthoz csak későn és akkor is már csak alárendelt helyzetben jutó Pápa fejlődésének szinte megdöbbentően gyors megrekedése és évtizedes stagnálása negativen ugyanúgy a vasút és a forgalom jelentőségét bizonyítja a fejlődésben, mint a Pápához képest sokkal gyengébb helyzetből kiinduló Szombathely bámulatosan gyors felvirágzása. A forgalom gyors és széleskörű növekedése azonban súlyos kárt okozott a kézműiparnak, hatványozott mértékben érvényesítette a határ közelében az osztrák és cseh gyáripar versenyét, aminek következtében a kisiparosok létszámának állandó növekedése mellett anyagi helyzetük feltartóztathatatlanul romlott. A fejlődés második szakaszát a vasút kiépülésének megfelelően a kereskedelem stagnálása vagy hanyatlása jellemzi. Először Győr kereskedelme hanyatlik le, a délvidéki gabonát már Budapest nagy malmai őrölték lisztté, a dunántúlit pedig — különösen a győri Duna-ág eliszaposodása után — egyre inkább közvetlenül viszik a bécsi piacra. Sopron állatvására Bécsújhelyre helyeződött át. Nagykanizsa közvetítő szerepét is más, városi szempontból jelentéktelenebb, de jobb forgalmi helyzetben levő helységek (Barcs, Csáktornya) vették át. Kaposvár és Szombathely, mint a termelőkhöz közelebb levő, az ország belsejében fekvő gyűjtőpont, továbbra is meg tudta tartani jelentőségét. A nagy kereskedőházak vagy hanyatlásnak indulnak, vagy Bécsbe helyezik át székhelyüket. A fejlődés harmadik szakaszában a városokban az iparnak kellett megteremtenie a tartós fejlődés alapját. A jórészt elsorvadt, vagy megerősödni képtelen kis- és kézműipar ehhez azonban legfeljebb csak munkaerőt szolgáltathatott. A gyáripar formái között végbemenő iparosodáshoz a szükséges tőkét részben külső banktőke nyújtotta. Ezen a téren további vizsgálatok szükségesek, mert Győrben pl. a helyi kereskedelmi tőke is szerepet játszott, Nagykanizsán a budapesti banktőke vállalt szerepet, Sopronban pedig a kereskedelmi tőke távoltartotta magát az ipartól. Az ipari fejlődés élén Győr állt. Ehhez megvolt a megfelelő vízmennyiség, Tatabánya szene és olyan környéke, mely a Dunántúlon élen járt a kivándorlásban (sőt az 1910-es évekre már munkaerőhiány jelentkezett). Hitelügyét tekintve Győr bankjai vezetnek, ám jellemző, hogy bankjainak forgalma más hazai városok bankjainak forgalmához képest meglepően csekély. Szerényebb méretekben ugyanezt találjuk meg Szombathelyen és Nagykanizsán is, később Pápa is a nagyipari fejlődés útjára lép. Sajátosan alakul Sopron iparosodása. Inkább csak középipar jön létre, mellette fennmarad a kézműipar nagyobb műhelyeinek egész sora. Ez azonban a város fejlődésének csaknem teljes megakadását jelenti. 19 Airafoona 289