Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

nak és fejlődésének vizsgálatára vonatkozó munkálatokat ismertette, s az 1930-as években folytatott, a Győri Szemle körül csoportosuló várostörténeti kutatásokról emlékezett meg. Tomaj Ferenc tájékoztatási előadó (Győr) hozzászólása első részében Mendelényi Istvánnak, a város polgármesterének „Győr szabad királyi város monographiája" (1874) c. kéziratos (a Kisfaludy Könyvtár őrizetében levő) munkáját ismertette, melynek különösen statisztikai adatokat tartalmazó V. fejezete nélkülözhetetlen forrás. Felszólalásának második részében a Győr 19—20. századi fejlődését tükröző adatokat foglalta össze. A város népessége 1890— 1900 (24,7 %), ill. 1900—1910 között (18,0 %) növekedett a leggyorsabb ütemben, ezután a növekedés üteme csökkent, s 1920—1930 között (2,4 %) megtorpant, ami elsősorban a gazdasági válságnak volt következménye. A nők aránya 1880-han volt a legnagyobb (1000 férfire 1181 nő), aminek oka a háztartási alkalmazottak és gyárakban dolgozó nők számának hirtelen emelkedése. A város gazdasági és igazgatási szempontból már a 70-es években jelentős központtá vált, egyes Győrben székelő hatóságok (pénzügyigazgatóság, törvényszék stb.) működési területe nemcsak a városra, hanem a szomszédos megyékre is kiterjedt, fejlett közoktatási szervezettel rendelkezett. Végül javasolta, hogy a város múltjának feltárása érdekében állítsák össze Győr város statisztikai monográfiáját is, ebben a munkában a megyei Statisztikai Igazgatóság is készséggel venné ki részét. Vörös Károly muzeológus (Bpest) a magyarországi kapitalista városfejlődés általános vonásaival foglalkozott felszólalásában. Míg Magyarországon a kapitalista városfejlődés Budapestből, minit az egységes nemzeti piac központjából, igazi kapitalista nagyvárost teremtett, arra már nem volt elég erős, hogy ezzel párhuzamosan a feudalizmus vidéki gazdasági, igazgatási központjainak bármelyikét is számottevő középvárossá fejlessze. A városok csak jóval később, a 19. sz. vége felé kezdik megtalálni helyüket az új vasúti hálózat befolyása alatt kialakult, a régihez képest megváltozott gazdasági kapcsolatokban és az új területi munkamegosztásban, összehasonlítva Győrnek és az északnyugati Dunántúl más városainak (Sopron, Szombathely, Pápa és a gazdaságilag ide is tartozó Nagykanizsa) fejlődését és jellegzetességét, továbbá a fejlődést érzékeltetni képes egyes demográfiai, áruforgalmi, iparosodási, hitelügyi és az urbánus fejlődést mutató statisztikai adatokat, megállapította, hogy fejlődésük eltérő jogi, gazdasági és társadalmi helyzetből indult el. Sopronnak volt egyedül a középkorig visszanyúló folyamatos városi fejlődése, Győrött a 16—17. századi végvári jellegből eredő katonai igazgatás csak a 17. sz. végén szűnt meg, szabad kir. városi privilégiumához pedig csak a 18. sz. közepén jutott el. A másik három földesúri mezőváros volt. Nagykanizsa struktúrája különösen szerencsétlen jellemzője, hogy a céhes mezővárosi polgárság állandó ellentétben állt egyrészt az uradalom szárnyai alatt élő zsidó községgel, másrészt a városhoz csatolt urbariális, paraszti Kiskanizsával. A 19. sz. elejétől kezdve a háborús konjunktúrában kezdtek érvényesülni a városok előnyös — elsősorban forgalmi jellegű — adottságai: ekkor bontakozott ki igen nagy mértékben Sopronnak és Győrnek mint a Bécs felé irányuló forgalom két utolsó gyűjtőállomásának állat- és terménykereskedelme. Ekkor vált — jogállásának és struktúrájának megfelelően az előbbieknél nyersebb és kevésbé városias formában — Nagykanizsa, a Déldunántúl részint Sopron, részint Trieszt felé irányuló forgalmának hasonló központjává. Pápa 288