Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

Gyülde. Követelései közé tartozott a Kis-Duna állandó hajózhatóvá tétele érdekében a kotratás, utak jó karba helyezése és a város kereskedelmi érdekeit szolgáló vasutak kiépítése. A pénzügyi nehézségekkel küszködő város azonban ezeken nem sokat segíthetett. A közlekedési viszonyok tekintetében azonban már a 60^as években változásokat figyelhetünk meg. 1860-ban kiépül a komarom-fehérvári vonal, mely közel negyed századra elodázza a közvetlen vasúti összeköttetés kiépítését Budapest felé. Mire a város az 1867. évi kiegyezés után rátérhetett az önálló igazgatásra, gazdasági életében már lényeges változás állt be. 1870-ben a város tényleges polgári lakossága 20 035 fő. Ebből iparos: 1194 vállalkozó és 1689 munkás, kereskedő: 464 vállalkozó és 749 hivatalnok és segéd, őstermelő: 310 birtokos és bérlő, 490 munkás, munkásokhoz sorolható: 3629 (személyes szolgálatot teljesítő) Eszerint az összes munkás és nem önálló keresettel bírók száma: 6568 fő. öszszegezve a foglalkozással bírók közül 30 % önálló keresetű, 70 % szolga és munkás. A kereseti adó növekedését mutatják az alábbi összehasonlító adatok: 1866-ban 10 540 forint, 1870-ben 23 840 forint. A 20 035 fő lakosból keresk. és hitelből él 12,3 %, közlekedésből él 4,9 %. A kapitalista gazdálkodás okozta változások közül szembetűnő az önálló kisiparosok rovására a segédek számának növekedése, illetve a proletarizálódás. A kereskedelmi foglalkozásúakra nézve ugyan összehasonlító adatok nincsenek, számuk azonban a hetvenes évekre erősen lecsökkent. Míg Győr város polgárságának keresete a kiegyezésig főleg a gabonakereskedelemmel függött össze, addig ezen a téren 1867 után lényeges eltolódás következett be. A kialakult új közlekedési viszonyok, a nagy-dunai gőzhajózás beindulása ,a főváros ipari és kereskedelmi központtá való kiépítése egyre inkább háttérbe szorítják Győr gabonakereskedelmi jelentőségét. A kereskedelem hanyatlása fokozatosan megindul. Az 1871-ben megnyílt győr-pápa-szombathelyi vasút a vonalba eső vidéket elvonja és a pápai hetivásárokra tereli. Az 1873-ban kiépített GYSEV vonal Csornát teszi a Rábaközi piacává. 1875-ben Bécs az összes vasutakkal összeköttetésben kiépíti közraktárát, mely jelentősen sújtja a győri közvetítő kereskedelmet. Budapest kiépíti a dunaparti pályaudvart, megnyitja a közraktárt és elevátort, mely megadja a végső lökést a győri kereskedelem letűnéséhez. Bár a fent vázolt okok miatt a győri gabonakereskedelem áldozatul esett, a teljes vasúthálózat kiépítésével azonban a kulcshelyzet továbbra is megmarad. Ennek megtartása érdekében csak az erők átcsoportosítására volt szükség. A városi polgárság ugyan továbbra is igyekezett előnyös közvetítő kereskedelmét megtartani, a megváltozott viszonyok azonban más követelményeket állítottak fel. A város életlehetőségének elengedhetetlen feltétele volt a gyáriparra való áttérés. Ennek tervszerű megvalósítása Zechmeister Károly polgármester nevéhez fűződik. Győr, mint a vízi, szárazföldi és vasútvonalak csomópontja, lehetővé tette a távolabbi vidékek bekapcsolódását. A szénbányák közelsége (Ajka, Sopron) biztosította az üzemek működését, a Duna a nyersanyag olcsó szállítását. A század végére az ipari proletariátus kialakulásának folyamata is erőteljesebb lépéssel haladt előre. A kézműiparosságnak gyári munkássá történő átalakulásán nem segített már sem az ipartestület felállítása, sem az évtizedes 276