Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
eddig tárgyaló munkák mindeddig elmulasztották azt, hogy az alaprajzot az általános európai városfejlődés összefüggésében és az általános történeti topográfiai törvényszerűségek szempontjából vizsgálják meg. Mint az európai városok nagy részére, Győrre is jellemző a topográfiai dualizmus: az igazgatási központ (ispáni vár és püspöki palota) mellett egy későbbi szabályos alaprajzú település. A további kutatás feladata annak megállapítása, hogy ez a jellegzetességeiben (egymást derékszögben metsző utcák hálózata, a város központjában elhelyezkedő négyszögletes piactér, a két folyó egybeömlésénél fekvő elhelyezkedés) a 13. századi észak- és keletnémet városokra emlékeztető alaprajz már a 13. század folyamán vagy csak a 16—17. század városrendező munkája során alakult-e ki? E probléma megoldásánál a tulajdonviszonyokat (belsőség-külsőség) is tekintetbe kell majd venni, s első lépésként a főteret kellene megvizsgálni. Az alaprajzkutatásnak kell választ adnia arra a kérdésre is: vajon szerepet játszottak-e német telepesek Győr alapításában. A hozzászóló ezekre a kérdésekre oly módon kíván választ adni, hogy munkájából kitűnjenek egyfelől Győr és a magyar városfejlődés jellegzetességei, másfelől az alapvető történeti tipográfiai törvényszerűségek és az európai városfejlődéssel fennálló kapcsolatok. Házi Jenő ny. városi főlevéltárnok (Sopron) a forráskiadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Miután Győr levéltára nem tartalmaz bőséges középkori anyagot, különösen fontos, hogy a legjelentősebb, legterjedelmesebb és legváltozatosabb tartalmú káptalani számadáskönywel (1495—1528) behatóan foglalkozzunk. A Villányi Sz. és Bedy V. által már használt, de ki nem merített forrás igen sok vonatkozásban új megvilágításba helyezi a város múltját. így egy benne fenntartott 1314-i (a káptalan által a városra kivetett rendkívüli adóról szóló) és 1413-i (a városi bíró kinevezésének módját szabályozó) adat szerint a káptalan már a regedéi szerződés előtt is gyakorolta a földesúr jogait. A számadáskönyvből az is kiderül, hogy a bécsi dénár használata Győrig terjedő területen általános volt (s ez Bécs kereskedelmi befolyására mutat), hogy Győr lakossága színmagyar volt, hogy élénk kereskedelme következtében jelentős számú fuvarost találunk itt, s hogy a város lakosságának száma 2800— 3000 körül mozoghatott. Mindez teljesen igazolja Fejérpatakynak a számadáskönyvek forrásértékéről és fontosságáról már 1885-^ben írt sorait, s mindenképpen elsőrangú helyet biztosít a számadáskönyvnek a város forrásai között. Perjés Géza tudományos kutató (Bpest) Győr 16—17. századi hadtörténeti szerepével foglalkozott. Bevezetőben a korabeli erődítési rendszer elemeit mutatta be. Stratégiai szempontból a városokkal szemben ebben a korban hármas követelményt állítottak fel: egyrészt a szoros jellegű szárazföldi és víziutak elzárását, másrészt a várat oldalról elkerülő ellenség veszélyeztetésének feladatát kellett ellátniok s végül támadó hadműveletek esetén utánpótlási bázisként |kellett szolgálniuk. Győr a hármas feladatnak tökéletesen megfelelt. Montecuccoli különösen sokat foglalkozott a vár szerepével. Szerinte védelmi háborúban egy Győr és Magyaróvár között felállított „repülő tábor" (campo volante) kihasználva a Hanság és Rába nyújtotta lehetőségeket igen eredményesen működhet túlerejű törökkel szemben. Támadó háború esetén Győr Komárommal együtt a támadás bázisa, egy Erdély megsegítésére irányuló hadművelet esetében pedig kiindulópontja annak az erődrendszernek (Győr— Komárom—Léva—Szendrő—Tokaj—Kalló—Szatmár—Kővár—Szamosújvár), — melyre a hadműveleteket alapozni lehet. Taktikai szempontból Győr kiépítésére nagy gondot fordítottak, s az mindenben -megfelelt a kor tűzfegyverei269