Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

hadjáratok arra irányultak, hogy egy-egy avar központot romboljanak szét. Győr is ilyen avar székhely lehetett. A későbbi eseményekből kiderül, hogy itt székelt a kapkan-nak hívott avar fejedelem, aki mint frank hűbéres Nagy Károly engedélyével 805-ben felvette a kagán címet. Közülük kettőnek a nevét a frank évkönyvekből ismerjük: az egyiket Theodorus-nak hívták és keresztény volt, a másikat a Fischa folyónál keresztelték meg Ábrahám névre, amikor uralkodni kezdett. Ezek ószövetségi nevek, melyek Nyugaton nem voltak elterjedve, annál inkább a keleti kereszténység körében. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy a névadás összefügg az avar kereszténység keleti, bizánci jellegével. A győri fejedelem Ábrahám neve ráirányítja figyelmünket Győr legrégibb templomára, mely egy régi feljegyzés szerint in Cimiterio Sancti Adalberti állott és Szent Ábrahámnak volt szentelve. E templom ősisége mellett vall, hogy I. István király prágai Adalbert vértanú tiszteletére négy kanonoki állással rendelkező prépostságot alapított itt, mely tehát megelőzte a várbeli székesegyház építését és a székeskáptalan alapítását. Helyét a mai Kálvária-dombon jelölhetjük meg, minthogy a vicus St. Adalberti — így már az 1271. évi híres győri szabadságlevélben — a középkori adatok tanúsága szerint itt terült el. Az Ábrahám-kápolna eredetileg temetői kápolna volt, melyet a környező nagy terjedelmű kelta és római sírok alapján ítélve még a kereszténnyé vált Róma épített, s azóta nemcsak fennállott, hanem megszakítás nélkül használatban volt. Keresztény hagyományát a magyarság az avaroktól vette át. Erre vall a város Győr neve is, mely az ótörök yoyur-igére megy vissza. Jelentése pedig a legteljesebben kifejezi Győr történeti szerepét, ugyanis átkelőhelyet jelent. Ez hajdani avar—magyar kapcsolat és együttélés mellett tanúsít. Csóka Lajos teológiai tanár (Pannonhalma) Győr korai egyházi életével foglalkozott, felszólalásának szövegét teljes egészében a következőkben adjuk: Lengyel Alfréd referátuma Győr középkori történetének politikai oldalát domborította ki. Győr azonban Szt. István rendelkezése folytán nemcsak politikai, megyei központ lett, hanem egyházi is — s az egyházi jelleg erősen éreztette hatását Győr gazdasági és társadalmi, vallási és kulturális életében egyaránt. Hozzászólásunkban mi ezt az egyházi szempontot sarkítjuk ki főleg a XI. század végén működő Hartvik püspökkel kapcsolatban. Hartvik kilétével és működésével kapcsolatban az elmúlt évtizedekben sok vita folyt s azok eredményét a következőkben összegezhetjük. Pauler Gyula azt állította, hogy a legendaíró Hartvik püspök azonos volt az 1097. évi királyi követséget vezető „Arduinus Joviensis episcopus"-szal.

1 Tóth Zoltán azt vette észre, hogy a győri Hartvik püspök nem más, mint az a Hartvik, aki hersfeldi bencés apát, majd magdeburgi érsek volt, mielőtt Magyarországra került.

2 Mi viszont azt bizonyítottuk, hogy a hersfeldi bencés Hartvik, a győri Arduinus és a legendaíró Hartvik egy és ugyanazon személy. Ennek alapján Hartvik életét, működését s annak győri vonatkozásait a következőkben rekonstruálhatjuk. Hartvik a német bencés kultúra egyik gócpontjában, a hersfeldi apátságban kiváló műveltségre tett szert. 1072-ben ott apát lett s mint ilyen ösztökélte történeti művei megalkotására szerzetesét, a hersfeldi Lambertet. A hamarosan kitört invesztitúra-harcban IV. Henrik mellé állt s így nyerte el 1085-ben a magdeburgi érseki széket, 3 év múlva azonban elődje kibékült IV. Henrikkel, 1 Századok, (1883) 803—804. 2 A Hartvik-legenda kritikájához. (Bpest, 1942.) 115—22. 266