Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

visszanyerte érsekségét, aminek következtében Hartvik állás nélkül maradt. Tóth Zoltán a német történészekkel szemben helyesen vette észre, hogy Hartvik akkor Magyarország felé vette útját s László király udvarába jött. A király a Dunántúl nyugati részét, a Németországgal határos győri püspökséget bízta gondjaira s egyébként is igényibe vette diplomata tehetségét. 10914>en ő fogalmazta László királynak azt a levelét, melyet Oderisiushoz, Monte Cassino bíboros-apátjához intézett, s amelyben kérte, hogy nyerje meg rendtársa, II. Orbán hozzájárulását horvátországi terveihez.

3 Pár évvel később, 1094-ben, amikor László király megszervezte a zágrábi püspökséget, az új püspökség számára Hartvik ajándékozott egy liturgikus könyvet, egy Agenda Pontificalis-t, melyet azóta a zágrábi érseki könyvtár mint „Missale antiquissimum"-t őriz.

4 A Kniewald Károly által ismertetett ezen műből csak azt emeljük ki, hogy a vízkeresztkor előadott háromkirályok misztérium játékából látható, hogy a háromhajós győri Szüz-Mária székesegyháznak legalább 4 oltára volt. A vízkereszti „Tractus stellae"-hez hasonló volt a húsvétkor játszott liturgikus dráma, az „Officium sepulchri". Mindkettőből látható, hogy a győriek éppúgy megjelenítve szemlélték az evangélium egyes eseményeit, mint a nyugati kolostorok és városok népei s ugyanazokat a dallamokat, illetőleg hangjegyeket alkalmazták. A húsvéti körmenet a székesegyházból a Szt. István templomba ment, a virágvasárnapi pedig „extra civitatem". Látható tehát, hogy a püspöki székhely és a székesegyház a várban volt, a Szt. István templom a városban s még azon kívül is laktak győriek. Mint problémát vetem fel, hogy a kódexben említett monachák, bencés apácák és az ismeretlen fekvésű Szt. Benedek-falva között nincsen-e kapcsolat?! Szt. László után Könyves Kálmán ugyancsak igénybe vette a győri püspök, Hartvik diplomata képességeit. 1097nben őt, Arduinus-Hartvikot állította annak a követségnek élére, melynek feladata volt, hogy királya számára megkérje a szicíliai Guiscard Rogér leányának, Buzillának a kezét. De még jelentősebb volt Hartviknak az a megbízatása, melyben Kálmán király felszólította, hogy készítse el Szt. István reprezentatív, nagy életrajzát. Miközben a kitűnő stiliszta, Hartvik megírta Szt. Istvánnak formailag szép, tartalmilag teljes legendáját — Könyves Kálmánnak egyénileg is igyekezett hasznos szolgálatot nyújtani. Minden bizonnyal a király kívánságának megfelelően vetette meg a „Szt. Korona-tan" és az „apostoli királyság" elvi alapjait s azokat Szt, István korába vetítette vissza. Hartvik azt igyekezett bizonyítani, hogy a királyi hatalom átruházása kezdettől fogva a koronázás alatt történt, „cui corona debetur et regnum" — az a király, akit Szt. István koronájával megkoronáztak. Ezt az elvet a trónra törekvő Álmos herceggel szemben volt hasznos hangoztatni. Az érvényesülni törekvő gregoriánus eszmékkel szemben pedig azt hangsúlyozta Hartvik, hogy II. Szilveszter pápa Szt. Istvánban nemcsak királyt, hanem apostolt is látott, akire nyugodtan rábízhatta az ország lakosságának mindkét jogon való irányítását — nemcsak az állami, hanem az egyházi élet vezetését is. Hartvik azonban nemcsak a politikai életben s a diplomáciában örökítette meg nevét, hanem a diplomatika történetében is. Őbenne látjuk ugyanis a pannonhalmi alapítólevél interpolálásának értelmi szerzőjét, „spiritus rector'^át a XII. század első éveiben. Az interpolálást az apátságnak és a veszprémi 3 Uo. 105—106. 4 Kniewald K., Szt. István Akadémia értek. (1941) III. 6. 267