Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

lentkező protestáns pietizmus képviselői Aach Mihály, Torkos András és Sartorius János. 1728-ban megtelepedett Győrött a soproni származású Streibig nyomdászcsalád, amely püspöki, majd királyi privilégiumokkal támogatva és egyben bizonyos határok közé is szorítva kezdi meg működését. Sajtója alól a magyar vallásos irodalom művein kívül elsősorban a történetírók munkái kerülnek ki és a híres Győri Kalendáriumok mellett már a magyar természettudományos irodalom úttörői is megjelennek. A 17—18. század győri íróinak munkássága számottevő a magyar barokk irodalomban. Nemkülönben jelentős a győri barokk művészet is. 1632-ben helyezik el a jezsuiták templomának alapkövét és ezzel kaput nyitnak a barokk művészet alkotásainak. A jezsuita templomot követi a ferences templom, majd a székesegyház átépítése, és a 17. század negyvenes éveiben megjelenik a polgári barokk építészet is. A templomok berendezése a kor művészetének színvonalán állt. A magyar barokk művészet megalapozásában fontos szerepet játszó győri művészet mecénásai a 17. században és még a Wittner Athanáz tervezte Karmelita templom építésénél a 18. század harmincas éveiben is, a győri polgárok és a vár katonasága. Ez érdékes jelenség, mert a város polgársága műveltségének magas színvonalára utal, s arra, hogy a barokk meghonosodásában nemcsak a főpapságnak és a főuraknak szerepét kell megvizsgálnunk, hanem a polgárságét is. A 18. században azonban a polgárság szerepót átveszi a nagybirtokos főpapság. A Szent Ignác templom és a székesegyház berendezésének már ők a mecénásai. Az ő megbízásukból dolgozik Győrött Paul Tróger, Hefele Menyhért, Frantz Anton Maulpertsch. A barokk művészet indulásától az utolsó kicsengéséig nagy szerepe volt Győrnek. Emlékei szerves részei a mai Győr városképének és becsült műemlékei a 17—18. századnak. A 16—18. századi Győr történelme, csak úgy mint a város egész története, nincs megírva. Ráth Károly úttörő cikkei a Győri Közlöny 1860-as évfolyamaiban és a Magyar Történelmi Tár 1860-as évfolyamában (Győrmegyei hódoltságról) csak eseménytörténetet adnak. Mendelényi János győri polgármester kéziratban maradt monográfiája inkább csak érdekes epizódokat gyűjtött egybe nagy szorgalommal, melyeket Szávay Gyula aknázott ki, a millenniumkor kiadott Győr c. monográfiájában. Első tudományos értékű tanulmányt Villányi Szaniszló írta. (Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. 1882.) és ugyanő közölt a Történelmi Tár 1899. évfolyamában értékes gyűjteményt a székeskáptalan végrendeleti könyveiből. Az 1900-as években a Győri Hírlapban jelentek meg Sefcsik Ferencnek a város főlevélitárosának a lap tárcarovatában közölt nagyértékű cikkei, javarészben a 17—18. századi Győr életéről. Bedy Vince a Győri Egyházmegye Múltjából sorozat öt kötetében és a Győri Szemle évfolyamaiban közölt tanulmányaiban a győri káptalan hiteleshelyi iés magán levéltárainak teljes anyagismeretével e kor megismeréséhez nagyiban hozzájárult. Az első világháború előtti korszakban készül el a két protestáns egyház története. Liszkay József a református (1868) Eötevényi Nagy Olivér az evangélikus egyház (1905) történetét írta meg. A millenniumra írja meg Acsay Ferenc a gimnázium (1901), Németh Ambrus a jogakadémia történetét (1897—1904) 263