Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Sáry I.: Győr város közigazgatási hatóságának szerepe a népiskolai viszonyok rendezésében (1867–1873)

pontos összeírás hiányában azonban itt is csak részleges eredmények születtek, Közben az iskolakötelesek és az iskolába járók száma automatikusan állandóan növekedett. Ennek megfelelően új tantermek felállítása és új tanerők kinevezése vált szükségessé. Miután e kérdésben az előre haladás nagyon lassú volt; a beiskolázás és a követelményeknek megfelelő oktatás egyes helyeken szinte lehetetlenné vált. így például az újvárosi fiú iskola tanítójának vezetése alatt a tanulók létszáma az 1870/71. iskolaévben 180—200 volt. A többi külvárosi iskolában egy-egy tanító keze alatt több mint száz volt a tanulók létszáma. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között eredményt alig tudtak felmutatni. Jellemző a népnevelési körülmények alacsony színvonalára, hogy még a városi elemi iskolákban is azt könyvelték el a legnagyobb eredménynek, ha a tanulók egy része írni és olvasni megtanult. Vissza térve a beiskolázásra, tehát egyrészt azt látjuk, hogy egyes elemi iskolákban óriási volt a túlzsúfoltság. Másrészt azt tapasztalhatjuk, hogy ez csak bizonyos időközökben fordult elő. Erre vonatkozóan már láttunk példát. Jellemző azonban az, hogy az iskolaszék és a közigazgatási hatóság e bajokon menynyire nem tudott segíteni. Az újvárosi r. kath. iskolaszéki albizottság 1871. július 3-i jelentése például a következőkre világít rá: „A tavasz kinyiltával számos tanonc, különösen a 3-ik évfolyam nagyobb tanonczok osztályából az iskolalátogatással végkép fölhagyott. E bajon rövid utón óhajtván segíteni az elmaradottak névsora a győrújvárosi hadnagy úrral, mint rendőri közeggel azon kérelem mellett közöltetett, hogy azokat iskolába rendelje. Ő mint állitá — az illető szülőket fölszólította, ennél többet azonban — úgymond nem tehet. S igy az elmaradott tanonczok máig is hiányzanak."

40 A beiskolázást ezen kívül még számos nehézség akadályozta. A tanfelügyelő a tankerület 1869—1872. évi előhaladásáról szerkesztett jelentésében ezekre is kitért: ,.Ami illeti a szegényebb néposztályt, itt még azon körülmény is előfordul, hogy az élelemnek, a mezei munka alkalmával okvetlenül beszerzésére fordítandó tavaszi, nyári és őszi időszakon kivül. a téli idény is gátolja az iskolába való járást. Számtalan azon családok száma, nemcsak községekben, de sőt Győr külvárosaiban, kik a szükséges téli ruházatot gyermekeiknek nem képesek előállítani s ezen ok miatt nem iskoláztathatják gyermekeiket télen, nyáron pedig azért, mivel a külső munka vonja el őket a tanulástól, vagy a dologra menő szülők helyét pótolandók, kisebb testvéreik mellett a dajka szerepet viszik."

41 Miután e viszonyokon változtatni nem tudott, munkáiban legalább arra hívta fel a város figyelmét, hogy azon szegény sorsú, város peremén élő gyermekek részére is állíttassék fel iskola, akik nem csak fizikai, de egyéb körülmények miatt sem járhatnak a városi iskolákba. Erre vonatkozóan érdemes idézni azokat a sorokat, melyeket az újvárosi iskolaügyi viszonyokról írt: »Kívánatos volna a harmadik tanterem felállítása az ugy nevezett „cigánylapos" környékén, hogy az iskola a szegényebb sorsuak számára is hozzáférhetőbb legyen. Iskola látogatásom alkalmával feltűnő volt ugyanis, miszerint dacára, hogy a cigányok száma a legújabb összeirás szerint 312-re megy, tanköteles cigány-gyermeket alig találtam egyet az iskolában. Erre már csak leirom, azt kaptam válaszul, hogy a többi úribb fajta gyermekek nem szívesen ülnek velük egy padban — s ha jönnek is kancsal szemekkel találkoznak. Ez ugyan a mai demokratikus világban nem nyomatékos ok; s nem épen ezért, hanem azon okból, hogy Újvárosnak Pinnyéd felé eső része s az ugyneve40 Uo. 470/1871. 41 Vargyas E., A Győr megyei népiskolák tanügyi állapota. (Győr, 1873.) 200