Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

Fehérvárra kell vonulnia. Végezetül megemlítette, hogy mivel a nemzetőrség nagyobbrészt iparos családapákból áll, eltekint az egész zászlóalj kivonultatásá­tól, ha ehelyett a nemzetőrség négy évre 120—150 embert ad a reguláris had­seregbe. Ezek felszereléséről és ellátásáról az ország gondoskodik. Ezt a javas­latot általános helyesléssel fogadták, s a naplóíró szerint is Lukács számára ez volt a legjobb eszköz a nép rokonszenvének megnyerésére. A továbbiakban Latesz Jakab rossz magyarsággal arról beszélt, hogy a veszély elhárítására min­denkinek vagyona egynegyedét, egyharmadát sőt felét is áldozatul kell hoznia, Zmeskál Sándor pedig azt javasolta, hogy mivel a városnak 258 katonát kell adnia a reguláris hadseregbe, a nemzetőrség kivonulásának elmaradásáért pedig még 102 főt, azaz összesen 360 főt adhasson. A javaslatot elfogadták. Ezután a polgármester emelkedett szólásra s elítélte azokat a polgártársakat, akik tudta nélkül aláírási íveket köröztek azért, hogy a nemzetőrségnek ne kelljen kivonul­nia. El is akart kobozni egy ilyen ívet, de Puntigám nemzetőrségi kapitány ebben őt megelőzte. A naplóíró szerint Lukács igen tapintatosan viselkedett az ügyben. Kijelentette ugyanis, hogy a dologról mit sem tudott, s ez a kérdés az előbbi határozat után már különben is tárgytalanná vált. Zichy Ottó a város körülsáncolására tett javaslatot, majd Lukács lelkesítő beszéde következett, amelyben arról szólt, hogy Magyarországnak rövidesen 200 000 főből álló regulá­ris hadserege, 50 000 önkéntese, 800 ágyúja lesz és győztesen fog kikerülni a küzdelemből. 94 Közben azonban egyre súlyosabbá vált az ország helyzete s nap-nap után érkeztek hírek Jellachich előrenyomulásáról. A bán seregei elől a székesfehér­vári takarékpénztár betétállományát Győrbe szállították, s előbb a városházán, majd az itteni takarékpénztár épületében helyezték el. 95 A rendkívüli idők rend­kívüli intézkedéseket követeltek. Lukács Sándor felsőbb rendelkezésre hivat­kozva arról intézkedett, hogy a nemzetőrség egynegyedének mégis ki kell vo­nulnia Pápa felé. A kivonulókat a szükséges fegyverzettel el kell látni, de még az itthonmaradottaknak is készenlétben kell állniok. Altalános lett a zűrzavar a polgárok között. Szeptember 24-én délután 2 órakor kezdődött a sorshúzás a városházán. Minden századra vonatkozóan külön sorsoltak. A század létszá­mának megfelelően egyenlő arányban egy urnába tett cédulákra I— II— III— IV. számot írtak, s minden nemzetőrnek húznia kellett egyet: aki az I. számot húzta, annak ki kellett vonulnia. A külvárosok lakói részére saját kerületükben tar­tották meg a sorsolást. Mielőtt az első századnál a sorsolás megkezdődött volna, jelentkezett 20 egyén, aki orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy katonai szolgá­94 Cap. Cth. XI. N. 995. G. 1848. szept. 21. és 22. A szept. 20-i városi közgyűlési jegyzőkönyvben e tárgyban többek között a következőket olvashatjuk: „ ... Zichy Ottó parancsolja, hogy a helybeli nemzetőrök — kik a nélkül is fegyverrel jól ellátvák — azonnal Fehérvárra Ö Fensége a Nádor rendelete alá útnak inditassanak..." A köz­gyűlés határozata: „E város közönsége tekintetbe vévén azt, hogy e város azon hely, hol nagyobb kintsek, pénztárok, kincstári épületek, gazdag templomok, kincstári ugy magán lerakóhelyek, vármegye és városházak, melyben az alapítványok, árva értékek kezeltetnek, takarékpénztár, levéltárak, hitelyes helyek levéltárai, Só ház és Har­mincad, de egyszersmind az úgy nevezett proletáriusok is nagy számban léteznek és így különösen azért, mert a városban rendes katonaság nem létez, az egész nemzet­őrségnek kiinditása által könnyen veszéleztethető személy és vagyonbátorságnak fenn­tartása s a szükséges őrállási s egyéb szolgálatok megtétele leginkább csak a helybeli és ezért felelős nemzetőrség által biztositatnék, mit a törvényhatóságnak szem elől tévezteni nem csak a hon maradó lakosság, de a kiinduló nemzetőrség hátra hagyandó családjainak s vagyonainak biztosítása tekintetébül is nem szabad .. ." 95 Cap. Cth. XI. N. 995. H. 1848. szept. 23. 178

Next

/
Thumbnails
Contents