Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

latra alkalmatlan. A többi nemzetőr azonban követelte, hogy ezeket az egyéneket orvosi felülvizsgálatnak vessék alá, ami a helyszínen több orvos közreműködésével meg is történt. Többeket, akik I. számot húztak, 50, 100, sőt 200 forintért helyettesítettek olyanok, akiknek a sorshúzás szerint nem kellett volna kivonulniok. Az első század 154 embere közül 38-nak kellett felkészülnie a kivonulásra. Este jött a parancs, hogy a nemzetőrség nem Pápa, hanem Komárom felé indul. Szeptember 26-án 300 nemzetőr útnak is indult hajóval Komáromba, Preng és Ferenczy kapitányok vezetése alatt. A Dunaparton Korbonits polgármester búcsúztatta őket. A megye községeiből még 800 nemzetőrnek kellett táborba vonulnia.

90 Lukács Sándor nemcsak a fegyverforgató férfiak csatasorba állítását szervezte, hanem messzemenően gondoskodott az otthonmaradt hozzátartozókról is. Ez a törekvése ugyancsak beleütközött a patrícius családfők ellenállásába. A kormánybiztos ugyanis a szeptember 27-i közgyűlésen a hadbavonult nemzetőrök kereset nélkül maradt feleségeinek naponként 6 krajcár, gyermekeinek naponként 3 krajcár segélyt szavaztatott meg a város pénztárából. Javasolta azt is, hogy a háztulajdonosok negyedévig a házbért a bevonultak itthonmaradt hozzátartozóitól ne követelhessék. Ez ellen Zánthó és Mendel szenátorok, Probszt főügyész és Zmeskál főjegyző szólaltak fel — a közgyűlés helyeslése mellett. Lukács azonban kijelentette: parancsolom ezennel, mint teljeshatalmú kormánybiztos, hogy úgy legyen, amint kimondottam! A zúgolódásra, hogy minek ilyen körülmények között egyáltalán közgyűlést tartani, Lukács is szelídebb eljáráshoz folyamodott, s végülis közgyűlési határozatul fogadták el, hogy a bevonultak hozzátartozói négy heti halasztást kaptak a Szent Mihály napján esedékes lakbér fizetésére. Délután a közgyűlésen Lukács a rekruták felszerelésére kért pénzt, s a vonakodó közgyűléssel szemben ismét csak az „akarom és parancsolom" eszközéhez kellett folyamodnia.

97 Amint élesedett a országos politkai helyzet és erősödött a fegyverek zaja, úgy mélyültek az ellentétek is a radikálisok — akiket ezekben a hetekben a nagy energiával és odaadással szervező Lukács Sándor személyesített meg — és a konzervatívok között. Az eddig középutat kereső polgárok, amilyen a napló írója is volt, az események sodrában, amikor a bécsi udvar és a magyar kormány között az ellentétek már áthidalhatatlanokká váltak, egyre inkább elvesztették a talajt lábuk alatt. István nádor lemondásának és szökésének, továbbá az ország katonai kormányzójává jogtalanul kinevezett Lamberg altábornagy megölésének hírét hallván (amellyel egyidőben érkezett meg Győrbe a kormány azon rendelete, hogy hazaárulásnak minősíti a Lambergnek való engedelmeskedést), a naplóíró így rögzíti álláspontját: Most már komolyan megkezdődik a tánc. Nemsokára megjelenhet a királyi parancs, amely az országgyűlésnek való engedelmességet tiltja majd meg, s így két tűz közé keveredünk; szép kilátás a megbékélésre.

98 Október 1-én Jellachich seregének közeledtéről értesültek a polgárok s két városi közgyűlést is tartottak. Az esti közgyűlésen Zichy Ottó közölte, hogy a megyei és városi nemzetőrséggel és az egyéb fegyverforgató férfiakkal Tétre 96 Uo. 1848. szept. 24. és 26. 97 Uo. 1848. szept. 27. Ugyanerről szól Lám i. m. 94. 1., de nem említi, hogy Lukácsnak milyen éles harcot kellett vívnia a közgyűlés egyes tagjaival. 98 Cap. Cth. XI. N. 995. H. 1848. szept. 29. István nádor lemondása szept. 23-án, Lamberg főparancsnoki kinevezése szept. 25-én, megöletése szept. 28-án történt. 12* 179