Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

felszerelésük még nem történt meg, s egy kormánybiztos parancsára nem vonul­nak ki. Aki azonban önként akar kivonulni, iratkozzék fel Zichy Ottónál... Este 11 órára a megyénél is közgyűlést hirdettek, de olyan kevesen jelentek meg, hogy az ülést másnapra kellett halasztani. A következő napon reggel 8 órakor megtartották a megyei közgyűlést, amelyen a mérsékeltek a városi köz­gyűléshez hasonlóan foglaltak állást, vagyis azt hangoztatták, hogy a kivonu­láshoz miniszteri rendelkezésnek kell érkeznie. A radikálisok álláspontja viszont az volt, hogy Csányi kormánybiztos a miniszteri rendelkezés végrehajtója, tehát csütörtökön a nemzetőrségnek — a megyei egységekkel együtt — Veszprém felé kell indulnia. 93 Szeptember 21-én hajnalban a legilletékesebbtől, a miniszterelnöktől érke­zett válasz gyorsfutár útján a győri nemzetőrség kivonulásának kérdésében, amelynek meghallgatására reggel 8 órára összeült a közgyűlés. A miniszterel­nök arról írt, hogy miután Zichy Ottó őrnagy jelentette, hogy a győri nemzet­őrség a minisztérium parancsa nélkül nem akar hadbavonulni, megparancsolja annak kivonulását. Hosszas vita alakult ki, melynek értelmében nem az egész nemzetőrség, hanem csak a 20—40 éves nemzetőrök vonulnak táborba, a 40— 60 évesek a városi szolgálatot látják el. A kivonulás napját szeptember 25-ben állapították meg, s a nemzetőröket kocsikon szándékoztak Fehérvárra szállítani. Két bizottságot is szerveztek, amelyek közül az egyik a nemzetőrseregek össze­állítását, a másik a felszerelést volt hivatva biztosítani, beleértve az itthon­maradt családtagokról való gondoskodást is. A polgárok egy részében nagy nyugtalanságot keltett a kivonulás híre. Az volt a véleményük, hogy mindebben az egzaltált Zichy Ottó és Lukács Sán­dor a hibás. Az embereknek nincs ruhájuk, töltény táskájuk s mivel nagyobb­részt szegények, nem is tudják azt előteremteni. Az utcákon csoportosulások keletkeztek, férfiakat és nőket egyaránt lehe­tett a tömegben látni. Többen emlegették, hogy nem akarják magukat egy „egzaltált ökör" miatt (a naplóíró megjegyzi, hogy betűhíven írja le a kifeje­zést) a mészárszékre vonszoltatni. Mozgalom indult, hogy kérvényt kell a mi­nisztériumhoz eljuttatni, amelyben meg kell írni, hogy a kivonulás több okból lehetetlen. így például a legtöbben nincsenek begyakorolva, nincsen felszerelé­sük, nincsen ruházatuk. A nemzetőrök többségükben családapák, akiknek kivonulása esetén családjuk jövedelem nélkül lesz, mert a kézművesek legényei már úgyis sorozás alá kerültek, s így a mesterek egyedül maradtak a műhelyek­ben. Késő este aláírási íveket köröztek, amelyeket a kérvényhez szándékoztak mellékelni. Az aláírók száma másnap reggelig 300-ra emelkedett. A nők szintén kérvényt szándékoztak a minisztériumhoz eljuttatni, s ennek megfogalmazása céljából küldöttség kereste fel Ecker Jánost. Másnap, szeptember 22-én Lukács Sándor közgyűlést hívott össze. Ezen bejelentette teljhatalmú kormány­biztosi megbízatását. Közölte, hogy az országosan 200 000 főnyi katonából álló hadseregbe Győrnek 250 embert kell küldenie. Ezt 3 napon belül verbuválással, azon túl a katonakötelesek közül való sorsolással kívánja előteremteni. Közölte továbbá, hogy a miniszteri rendelet értelmében az egész mozgó nemzetőrségnek 93 Cap. Cth. XI. N. 995. G. 1848. szept. 17—18. A nemzeti őrseregekről szóló XXII. törvénycikk 24. §-a kimondja, hogy a nemzeti őrsereg szolgálatra csak a polgári hatóság által szólíttathatik fel és őrségálláson kívül minden egyéb esetben az őrcsa­pattal polgári előljáró közbejövetele kívántatik. E törvénycikkely alapján kísérelték meg a győri magisztrátus egyes tagjai, hogy a nemzetőrség kivonulását megaka­dályozzák. 12 Arrabona 177

Next

/
Thumbnails
Contents