Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben
delte. Hosszú beszélében legalább százszor szerepeltek ezek a szavak: a veszélyek toronyképpen halmoznak. Az intelligencia nevetett az együgyű beszéden, a proletárok azonban éljent kiáltoztak. 91 Űgylátszik, sokan azok közül, akik a polgármester — lehet, hogy valóban primitív fogalmazású — beszédén tréfálkoztak, még nem tudták, vagy nem látták eléggé tisztán annak a körülménynek várható következményeit, hogy a nyár folyamán döntően megváltozott az európai forradalmi helyzet. Június végén a burzsoázia leverte a párizsi proletárfelkelést, ami jeladás volt Európában az ellenforradalmi erők számára. Augusztus 23-án a bécsi nemzetőrök a tüntető munkanélkülieket támadták meg és nagy vérfürdőt rendeztek közöttük. A forradalomban eddig együtt harcoló erők tehát itt már szembe kerültek egymással. Közben a Habsburgoknak sikerült leverniök a júniusi prágai felkelést, július végén és augusztus elején pedig Radetzky győzelmei révén Itáliában szilárdították meg helyzetüket. A császári udvar augusztus közepén visszaköltözött Bécsbe s leplezetlenül megkezdte az előkészületeket a magyar forradalom elfojtására. Ebben segítségére voltak az áruló magyar főurak is. Augusztus 31-én Jellachich elfoglalta Fiumét, a király pedig a nádorhoz intézett leiratában a magyar kormányt a Pragmatica sanctio megsértésével vádolta. Szeptember 9-én az országgyűlés küldöttsége eredménytelen kísérletet tett a királynál arra, hogy az ország sérelmeit orvosoltassa. Két nap múlva, szeptember 11-én Jellachich katonái átkeltek a Dráván, hogy az udvar parancsára leverjék a magyar forradalmat. A drávamenti seregek parancsnokának, gr. Teleki Ádámnak árulása folytán a bán seregei gyors ütemben haladtak az ország fővárosa felé. 92 Győrbe is eljutottak ezek a hírek és nem kis aggodalmat okoztak, de a polgárok mindennapi életét még nem zavarták meg. A nemzetőrség továbbra is szorgalmasan gyakorlatozott, sokan zúgolódtak a kivonulással kapcsolatos kényelmetlenségek miatt, míg azután egy szeptemberi napon a város lakói is belekerültek az események sodrába. Szeptember 17-én, vasárnap korán reggel Zichy Ottó ismét kivonultatta a nemzetőrséget a gyakorlótérre, de a sereg ezen a napon nagyon gyenge volt, mert az óvári piac miatt sokan hiányoztak. Ugyanitt gyakorlatoztak a nyúli, kisbaráti, nagybaráti, csanaki és ménfői nemzetőrök. Még aznap megérkezett Csányi kormánybiztos rendelkezése Zichy Ottóhoz, hogy a győri nemzetőrség, amely tudvalevően jólszervezett és begyakorolt egységekből áll, vonuljon Veszprém felé, mert Jellachich betört Magyarország területére. Zichy közölte a parancsot a polgármesterrel, aki délután 4 órára közgyűlést hivott össze. Ezen hozzávetőlegesen 1000 ember jelent meg. A közgyűlésen Hinár János — a napló nem kis iróniával jegyzi fel — kézzel-lábbal szónokolt az azonnali kivonulás mellett. Zánthó, Beké, Mendel és Zmeskál a felszerelés elégtelenségére hivatkozva kifejtették, hogy a nemzetőrség nem vonulhat ki egy kormánybiztos rendelkezésére, ehhez legalább is a minisztérium parancsa szükséges. Zichy fölöslegesnek mondta az aggodalmakat s mindenkit, aki a kivonulás ellen szólt, hazaárulónak nevezett. A jelenlevő hallgatóság megéljenezte Zichyt, s ha egy tanácsos vagy hivatalnok szólni akart, valamennyien „nem kell" kiáltásokkal hallgattatták el. A hallgatók leginkább iparoslegények, molnársegédek stb. voltak. Miután senki sem juthatott szóhoz, a polgármester jegyzőkönyvben is megörökített zárszava következett: A miniszterelnök parancsára minden fegyverforgatásra képes 18—50 év közötti férfit összeírnak, de 91 Uo. 1848. szept. 10. 92 Spira Gy., A magyar forradalom 1848—49-ben (Budapest, 1959) 233—245. 176
