Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben
a fárasztó gyakorlatok, amelyek a naplóírót is nem egy esetben keserű panaszok feljegyzésére ösztökélték. Egy júliusvégi forró vasárnapon, amikor Zichy Ottó az egész zászlóaljat kivonultatta az Újváros melletti legelőre gyakorlatozni, keserűen jegyezte fel naplójában: szigorú ember ez a mi őrnagyunk! 82 Néhány nap múlva a nemzetőrség századainak 15—15 emberéből alakított lovas, gyalogos lés tüzéregység vonult ki Likócs puszta felé, Hergeszell parancsnoksága alatt. A nemzetőrök a hőségtől elcsigázva, porosan tértek haza s a naplóíró ismét értetlenül kérdezte magában: mit akar ez a mi őrnagyunk ezzel a gyakorlatozással? 83 Közben a mozgó nemzetőrség első egységei elindultak Győrből Komárom felé és Likócsig elkísérte őket a győriek zenekara és első százada is. 84 A napló részletesen foglalkozik azzal a viharral, amelyet a város polgárai között a Hazánk augusztus 8-i számának két cikke robbantott ki. Érdemes itt a napló olvasását megszakítanunk és fellapoznunk a Hazánk 1848-as évfolyamát. Mint láttuk, a naplóírót — aki mindenképpen becsületes, jószándékú ember volt — elkeserítették a nemzetőri gyakorlatok; céltalannak, feleslegesnek tartotta mindezt s szidta Zichy Ottót, a parancsnokot. Később viszont, amikor a nemzetőrségnek az ellenség elé kellett volna vonulnia, éppen arra hivatkozott, hogy a nemzetőrség begyakorlatlan és fegyverzete sem megfelelő. A konzervatívok viszont egyenesen szembeszegültek Zichy Ottó törekvéseivel. A Hazánkban nem az említett augusztus 8-i cikkek foglalkoztak először a nemzetőrséggel. Már a június 3-i számban „egy köz nemzetőr" amiatt panaszkodik, hogy a gyakorlatokon egy századból alig 90 ember jelenik meg. Ezek is hamar elfáradnak s ha egy kissé poros úton kell haladni, tüsszögnek, tubákéinak, cukrocskákat nyeldesnek; ha az eső permetezni kezd, ki-ki hazafut, mert a kabátját félti. Fel is teszi a kérdést: komédiázni akarunk-e rni, vagy a veszélyben forgó haza iránti törvényeink értelmében szent hivatásunknak megfelelni?... Mi lesz így belőlünk? Az, hogy az úgynevezett magyar Marseille összes 6 századát 3 jó vizipuskával szét lehet kergetni. Már itt felveti a cikkíró, hogy a nemzetőrségnek fel kellene esküdnie egy közös zászlóra, s azután valódi hadi gyakorlatokat kellene végeznie, mert a „Burger parádék" ideje, amidőn „a legfőbb kötelesség volt Űrnapján a templom falát lődözni", lejárt. 85 A „köz nemzetőr" panaszaira nem kapott választ. A Hazánk augusztus 8-i számában „több nemzetőr" aláírással már erősen támadó hangú cikk jelent meg : „Győrött hat század nemzetőr van. Áll pedig minden század 200 főből. S ha gyakorlatra kell kiállni, megjelenik egy századból 40, ha jól megy 50 s néha pláne 5—6, s ekkor természetesen a gyakorlatból nem lesz semmi. Nevetséges! A győri nemzetőrséghez a minisztérium már egy őrnagyot is nevezett ki, s ennek van egy dilettáns s egy másik, szinte a minisztériumtól mellé kinevezett segédtisztje. Még hivatalos irodáról s jegyzőkönyvekről is beszélnek. De a győri nemzeti őrsereg nem tanul semmit, mert minden 2—3 hétben egyszer megy gyakorlatra, akkor is ágyúkkal s lovassággal fellegvárakat ostromol. De azért lépni szabályosan nem tud, a puskatöltésről sokaknak fogalma sincs, az elsütéstől többen iszonyodnak s ezért inkább nem töltenek, hogy egymásban kárt ne tegyenek. Nevetségesebb! De most jön a java! A győri nemzeti őrseregnek 82 Uo. 1848. júl. 23. 83 Uo. 1848. júl. 27. Likócs (Szent Vid) puszta Győr megyében a pesti országút mentén. 84 Uo. 1848. júl. 24. 85 Hazánk. 1848. jún. 3-i (220) sz. 173
