Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

se törvénye, se zászlója mind ekkoráig nincs. Jobb is, mert a törvényt mi úgysem tartanok meg, s ha zászlónk volna, fel is kellene mellé esküdni. Már pedig mi esküdni nem akarunk, mert akkor — az írástudók legalább így beszélik — rögtön el kellene a Dráva mellé masérozni. S ez a legnevetségesebb! Ezen sok nevetséges dolognak azonban van egy felette komoly s szomorú oldala is. Az tudniillik, hogy a győri quondam híres polgárság iránti jóvélemény az országban olyan lett, mint az austriai status papiros: napról napra alább száll! Gúny tárgya levén lelkesb szomszédainknak; mit, ha egészen meg nem érdemlünk is, annyi bizonyos, hogy mi a hazát meg nem fogjuk menteni..." Ezután a cikk ismeretlen szerzői arról írnak, hogy Zichy Ottó nemzetőrségi őrnaggyá történt kinevezése a kormány részéről nagy baklövés volt: a hadi tudományokban járatlan és kellő erélyt sem tud alkalmazni. Elmondják, hogy az elmúlt vasárnap is az egész zászlóaljjal hadigyakorlatot tervezett, de ezt rajta kívül senki sem tudta. így aztán a délutáni váratlan dobszóra 2 századból is csak 80 nemzetőr jött össze. Itt azonban senki sem foglalkozott velük, míg végül 2 órai ácsorgás után az őrnagy mindenkit hazaküldött mondván, hogy ily kevés számú őrvitézzel gyakorlatot nem tarthatni. A cikk a következőkkel fejeződik be: „törvény tehát mielőbb, s annak szigorú végrehajtása — zászló s ez alá rögtön felesküvés — mindenekfelett pedig egy hadi tudományokban jártas s főleg erélyes parancsnok az, kit a győri nemzetőrség általában óhajt. Kérjük pedig ez utóbbinak mielőbbi kinevezését őszinte bizodalommal a hadügyminisztertől. Gr. Zichy Ottó polgártársunknak ajánljuk, vonuljon vissza tusculanumába s a politikai zöld asztal mellé. Számára itt több borostyán viruland!

86 A Dráva melletti táborból július 31-én kelt s a Hazánk ugyané számában megjelent cikk hangnemben nem marad el az előbbitől: „ ... míg a Dráva partján a tábor népe csatára készen áll, ha kell, hogy harcra szálljon, addig az oly hírneves Győrben árulás követtetik el a szabadság, a haza ellen... Fegyverezzétek le a gyáva népet, melynek drágább rongy élete, mint a haza becsülete ... Míg lelketlen parádéra volt szükség, ti voltatok az elsők kik előléptetek, most, midőn hű gyermekekre van szüksége a honnak, oldala mellől, zászlója alól íme Győr elmarad. Ha ezt büntetlenül eltűri a haza, akkor a hűtlenség még erénynyé válik . . ."

87 A naplóból megtudjuk, hogy a Hazánk cikkei miatt augusztus 10-én rendkívüli közgyűlést hívtak össze. A közgyűlésen azonban az a nézet alakult ki, hogy a sértő hangú cikkek nem magára a városra, hanem csak a nemzetőrségre vonatkoznak. Ezért Zichy Ottó nemzetőrségi gyűlést hívott össze, amelyen délután 5 órakor mintegy 5—600 ember jelent meg. Elsőként Zichy Ottó állt fel az asztalra és a naplóíró szerint nagyon zavaros beszédet mondott. Zmeskál István a sajtószabadságra hivatkozva védelmébe vette Kovács Pált, a Hazánk szerkesztőjét. Ezután Keresztesy Ambrus, a révfalui század főhadnagya lépett az asztalra, felolvasott egyes részleteket az ismert cikkekből, ezeket valótlanságon alapuló állításoknak nevezte s követelte a szerzők megbüntetését. Latesz Jakab, a hatodik század főhadnagya egyszerűen megfogalmazott beszédében kijelentette, hogy a szemrehányás és vádaskodások révén nem érzi ugyan találva ma86 Uo. 1848. aug. 8-i (17) sz. 87 Uo. Említést érdemel, hogy 1848. márc. 30-án a Hazánk egyenesen állástfoglalt Zichy Ottó kinevezése mellett: „ö volt tudtunkra első a hazában, ki öt évvel ezelőtt egy nemzeti őrsereg felállítását megyei gyűléseink egyikén inditványozá ... Ennek nyomán hisszük, hogy a nép szava isten szava lévén, nem sokára a köz szeretetü polgárgrófot kerületi nemzeti őrseregünk főparancsnokául üdvezelhetendjük ..." 174