Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Gábry Gy.: II. József gyermekkori csembalója

a Rousseau-i szemlélet tükröződik és ennek keretében a muzsika nem több, mint holmi felfrissülés. Puritán, katonás szellemére Mozart és Clementi „versenye" is jellemző adalékot szolgáltat: — „A császár illő bókokkal árasztott el mindkettőnket" meséli Mozart, „meghagyta, hogy üljünk a clavecin-hez. — Halljunk előbb egy kis római egyházi zenét! — kívánta a császár római vendége iránti udvariasságból. Clementi egy szonátát játszott. A császár hozzám fordult: — Also, drauflos! (Erre a vezényszóra nyitották meg a tüzérek a tüzet.) A clavecin-hez ültem és Clementi szonátájára változatokat rögtönöztem. Az volt a benyomásom, hogy a császár becsüli tehetségemet és zenei tudásomat és így akar igazságot szolgáltatni nekem az olasz előtt."

8 Ennek ellenére II. József nem volt túlságosan bőkezű a nagy zeneszerző iránt, akinek korai halálát ez a tény csak elősegítette. Mindezen körülmények között teljességgel hihető az a feltételezés, hogy József — valószínű még főhercegsége idején — szívesen megvált egykori tanulóhangszerétől, és nagyúri gesztussal zenemesterének ajándékozta. De ki lehetett a zenemester? Erre vonatkozóan nagyon hasznos adatokat nyerhetünk a korszak egyik legátfogóbb memoár-szerzőj érnek — Caroline Pichler- (és nem Pichner!) nek — „Denkwürdigkeiten aus meinem Leben" c. könyvéből. A kiváló műveltségű és korát rendkívül behatóan ismerő írónő, a 18. század második felétől egészen a múlt század első harmadáig, szinte valamennyi jelentős személyiségről megemlékezik, — abban a kulturális körben, amelynek ő is résztvevője volt. Művének elején, ahol gyermekségéről ír (1775 körül) a következőket találjuk: — „Ein zweiter, ebenfalls nicht unberühmter Mann war mein Klaviermeister Steffan, ein Böhme von Geburt, der ebenfalls in dieser Eigenschaft als Klavierlehrer früher die kaiserlichen Prinzen und Prinzessinnen unterrichtet hatte

.. . Steffan war ein humoristischer, ganz eigener Mensch."

9 Nem lehet kétséges, hogy Steffan — akinek a legbefolyásosabb pártfogók egyengették érvényesülését — az 1750—60 körüli időkben már udvari szolgálatban állott (ezt Caroline Pichler vallomásai is megerősítik), és ez az időszak egyben a császári gyermekek neveltetésének ideje! Egyébként Steffan, a 70-es évek végétől kiadott dalai révén hazánkban is népszerű zeneszerzőként említendő.

10 Ilyen módon megvan a valószínűsége, hogy valóban ő az „ismeretlen" zenemester, akinek II. József a csembalót adományozta és aki azt továbbadta rokonának, Pichner Mária győri zárda-főnöknőnek. (Az ajándékozás különben öszszefügghetett utóbbinak megvakulásával és ebben az esetben a pompás hangszer pusztán csak akusztikailag fejthette ki jótékony hatását.) Az orsolyarendiek emlékei között azonban — napjaink kutatója számára — semmi adalék nem maradt Pichner Mária és „rokona" életéről. Talán korábbi működésük 8 Padover i. m. 293. 9 Pichler, C, Denkwürdigkeiten aus meinem Leben (München, 1914) I. 37. — Ue. mii jegyzetei között (I. 447. 56. sz.) találjuk a rövid leírást: „Josef Anton Steffan (1726—1797) kam frühzeitig aus Böhmen nach Wien, war ein Schüler Wagenseils und wurde Hofklaviermeister, als welcher er die Erzherzoginnen Maria Antoinette, Maria Karoline und Elisabeth unterrichtete. Hof rat Greiner war sein Jugendfreund und Gönner, der ihn anspornete

..." — J. A. Steffanról 1. még J. N. Forkel, Mus. Almanach (Leipzig 1783.) es G. Dlabacz, Alig. hist. Künstlerlexikon (Prag, 1815) III. c. kiadványokat. 10 Haraszti E., A barokk zene (Magyar művelődéstörténet II. 624.) c. tanulmányában írja, hogy „Steffan, Mária Antoinette Hofklaviermeister-je, a magyar érzékeny sziveket is magával ragadja." — Steffan dalait különben a mi Verseghy Ferencünk ültette át magyar szövegre! 146