Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Gábry Gy.: II. József gyermekkori csembalója

kezett haláláig meghagyatott, tehát 28 évig vak létére kormányozta a szeretetházat. A fent említett zongorát szerzetes néven Mater Alojzia Stanislaa néven ismert Pichner Máriánk kapta Bécsből hagyomány szerint az akkori bécsi udvari karnagytól, miutánn(!) József főherczeg Mária Terézia nagynevű fia az említett karnagy mint zenemester által éppen ezen zongorán vezettetett volna be a zenészét bűbájos világába mert éppen ebbeli fáradalmainak méltánylásául kapta Jósef császártól ajándékba a többször említett zongorát, melyet utóbb maga meg kedves rokonjának Pichner Stanislaa győri zárdaszűznek ajándékozott, így jutott a fejedelmi kiállítású Spinet a győri zárdába, melytől mint használat kivül helyezett ódonságot sikerült azt megszereznem, s a nemzeti Múzeumnak úgyis mint zene- és mű-történelmi darabot, de az első birtokossához fűzött reminiscentiáknál fogva talán érdekes ereklyét hazánknak biztosítani. Győr 1875 évi július 13-án Ebenhöch Ferencz székesegyházi kanonok és az sz. orsolyarendiek lelkiattya."

4 A levélíró hosszasan méltatja Pichner Mária érdemeit s a .hangszerrel kapcsolatban is elég bonyolult körmondatba téved, de mi csak hálásak lehetünk neki ügybuzgalmáért, amellyel ezt az értékes műtárgyat és a hozzá tartozó emlékezéseket megmentette az utókornak. Ha figyelmesebben átolvassuk az adomány-levelet és egyeztetjük adatait, kettős következtetést vonhatunk le belőle: az adatok egybevágóak, szervesen egészítik ki egymást s ha szereplőit tekintjük nem vonható kétségbe hitelessége; másrészt azonban egy nagy hiányossága van, mégpedig az említett „udvari karnagy" személyének ismeretlensége. Ezért is, meg a korabeli zenei élet vizsgálatához, bővebb tájékozódásra van szükség. Ebben az összefüggésben II, József művészeti vonatkozásai a legérdekesebbek. A fiatal főherceg érdeklődési köre — amely előlegezi a későbbi uralkodó koncepcióját — közismert (jogi, közgazdasági és mindenekelőtt katonai jellegű). Mindenre kiterjedő „racionális" figyelme az uralkodás éveiben hovatovább a művészetek gátjává lesz; előírt életszabályai között találjuk a következőket: „ne vegyél részt körmenetekben, ne lobogtass költséges zászlókat, ne viselj selyemszalagokat... ne zenélj !"

5 Kétségkívül a legkevésbé művészet-szerető egyéniség a Habsburgok körében, amelyben ez a kedvtelés — különösen a muzsikáé — valósággal hagyományszerű volt.

6 Zenével azonban — kiváltképp gyermekéveiben — foglalatoskodott és egyik levelében (már felnőttkorából) maga említi, szigorú .munkabeosztása közt, a muzsikát. — „Délután egyig dolgozom, aztán sétálok egyet a friss levegőn, akármilyen rossz is az idő, délután három órakor megebédelek, utána jelentéseket olvasok és írok, öt órakor pedig felkeresem Őfelségét és vecsernyéig vele maradok. Aztán leveleket írok, vagy hegedülök, este nyolc órakor társaságba megyek, ahol rendszerint tizenegyig maradok... éjfél előtt ritkán kerülök ágyba. Reggel hét órakor kelek s ugyanúgy folytatom."

7 Mindez persze még nem vall intenzív zenekedvelőre, a beosztásból inkább 4 L. a Nemzeti Múzeum régi irattárában az 1875 július 13-diki dátummal jelzett levelet. 5 Padover, S. K., II. József (Bpest, 1943) 283. 6 Mitrofanov, P. v., Joseph II. (Wien-Leipzig 1910) 89. — „Kunstsinn mangelte ihm völlig und die Literatur gleichwie die schönen Künste — ausgenommen die Musik, die immer ein Lieblingszeitvertreib der Habsburger war — blieben für ihn ein Buch mit sieben Siegeln." 7 Padover i. m. 103. 10 Arrabona 145