Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

gári elemek gyarapodását, annyit azonban állíthatunk, hogy gyors növekedését, a polgárokénál gyorsabb szaporodását nem segítették elő. Az 1715—1720. évi összeírás leíró részeit olvasva nem is látszik indokoltnak, hogy a város akkori helyzetében kívánatos lett volna a zsellércsaládok tömeges betelepedése. A polgárok is nehéz és nyugtalan körülmények között éltek és sem az ipar, sem a mezőgazdaság korabeli állapota nem követelte meg az olcsó napszámosmunkát, de a vár urai is óvakodtak volna a nagy zsellértömegektől. Az ipar és a kereskedelem későbbi fejlődése, majd pedig a manufaktúrák forradalmasító hatása növeli meg a nem polgári, különösen pedig a napszámos családok számát. Ennek az állapotnak előzetes fázisát kell most megragadnunk. Következő lépésként az 1777. és 1782. évi consripito animarumok foglalkozási adataiból kell megbecsülnünk a polgárság számát és arányát. Abból a feltételezésből indulhatunk ki, hogy az önálló kereskedők, iparosmesterek túlnyomó többsége polgárjoggal rendelkezett. Továbbá, hogy a polgári rendű hivatalnokok és tisztviselők, valamint a vagyonukból élők, alig haladhatták meg az iparos és kereskedő foglalkozásúak közül más, nem a polgári rendhez tartozók számát. Ennek az összeírásnak feltűnően nagy napszámos- és cselédtömege azt igazolja, hogy a város népességszerkezete a XVIII. század első évtizedeihez viszonyítva lényegében már átformálódott. A folyamat összefoglalása és nagyobb hibák elkerülése érdekében annyit bizonyossággal állíthatunk, hogy a XVIII. század utolsó negyedében a polgár családfők száma már nem érte el az összes városban élő családfők számának felét, míg 1720-ban valószínűleg többségben voltak. Az 1787. évi népszámlálás adatai is igazolják a két előbb említett consriptio arányait. Szerencsés véletlen folytán ugyanis Győrben nem követték a népszámlálás utasítását és a polgárok rovatába nem azt jegyezték be, aki polgári-, iparos, vagy kereskedő-foglalkozást űzött és házingatlana volt a városban, hanem akinek polgárjoga volt,

8 Ezt az eltérést a Polgárkönywel való névszerinti összehasonlítás alapján sikerül bizonyítani. Az 1787. évi népszámlálás alapján, tehát viszonylag pentosan jelölhetjük meg a polgárok számát és arányát. Kiegészítésképpen megemlítjük, hogy a „nemes—és—polgár" kereskedőket 3. A győri háztartások megoszlása 1787-ben

9 Háztartások száma Ebből polgár % Belváros 982 429 43,7 Űjváros 1195 319 26,7 Majorok 607 101 16,6 Szabadhegy 198 10 5,1 összesen: 2982 859 28,8 8 Az első magyarországi népszámlálás (1784—87.) Szerk.: Dányi Dezső, Dávid Zoltán (Bpest, 1960) Lásd a polgár fogalma eltérő értelmezéseit. 11. 9 GyÁL-ban fennmaradt a II. József-féle 1784/87. évi összeírás, úgyszólván teljes — az „Egy Házra és Famíliára tartozó különös tábla" anyagának összesítése alapján. 8 Arrabona 113