Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

Azt azonban nem tudjuk, hogy minden zsellért összeírtak-e, és hogy nem hagyták-e ki a fizetésképtelen családfőket. Mindezt mérlegelve nem kétséges, hogy a XVIII. század eleji győri népesség és polgárság számára vonatkozó adataink eléggé megbízhatatlanok. De jelenleg nem is az a feladatunk, hogy más források segítségével megállapítsuk Győr lakosságszámát a XVIII. század elején, hanem hogy bizonyos arányok és tendenciák kialakulását bemutassuk. Az alábbi adatok elégségesen bizonyítják, — még ha nem is mindig pontosak — hogy a polgárság száma állandóan növekedett. Elöljáróban elegendő a polgárság számának egymástól két távoleső időpontban megadható adatára utalni: az 1617. évi telekkönyv szerint 384 polgár, Fényes Elek szerint 1840-ben 1014 polgár élt Győr városában. Másik bizonyítandó tételünk, hogy a polgárság aránya egyre csökkent, sajnos feltételezi a nem polgárok, vagy az összes lakosok számának ismeretét. Az előbb mondottak alapján ezt csak becslések segítségével közelíthetjük meg. Az 1715—20. év arány meghatározása rögtön azt a kérdést veti fel, hogy az Acsády Ignác javasolta kiegészítés nem növeli-e meg elfogadhatatlan nagyságúvá a zsellérek arányát. 1. Győri családfők száma 1720-ban:

r> Az összeírás szerint A zsellérekhez adva a 20 %-os kiegészítést Az 1777. évi arányok szerint szám % szám °/o szám 1 % Katonák Polgárok Zsellérek 259 473 211 27,5 50,2 22,3 259 473 399 22,9 41,8 35,3 259 473 G76 32,6 67,4 összesen: 943 100,0 1131 100,0 1708 100,0 Véleményünk szerint még a kiegészítés után nyert arányok is azt igazolják, hogy a XVIII. század elején a polgárság többségben élt a városban. A győri vári katonaság ugyanis olyan különös réteg, amely az általános európai városfejlődési sémában ekkor már alig szerepel és néhány évtized múlva Győrben is megszűnik, illetve beolvad, amint még később látni fogjuk — a polgári társadalomba. Ügy véljük tehát, hogy a katonaságot a polgárok és nem polgárok közötti arányszámításokból joggal mellőzhetjük. Egyébként az 1720. évi összeírás polgári és nem polgári tömegeinek arányait mindaddig módosíthatjuk, amíg a polgárság ugyanolyan kisebbségbe kerül, mint amekkorát a következő forrás diktál. Ha ez a módszer — meghagyva az eredetileg összeírt polgári családfők számát — nem vezet az össznépesség elfogadhatatlan nagyságához, akkor a polgárság csökkenő tendenciája nem bizonyítható és 4 Acsády I., Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720—21, (Bpest, 1896). Acsády nyilvánvalóan téves összesítését helyesbítve az összeírás családfőszáma 943. 111