Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

aránya alig érte el a városi népesség harmadát, míg a XVIL, vagy még korábban a XVI. században még a kétharmadát tette ki.

1 Valószínű, — sajnos alig rendelkezünk ennek a folyamatnak alaptényeivel — hogy ez az előbb részletezett népességszerkezet-módosulás Magyarországon más mértékben és más ütemben zajlott le, mint Nyugat-európa országaiban. Feltehető, hogy a későbbi és sokkal nehézkesebb kapitalista átalakulás más képleteket teremtett a magyar városok strukturális szerkezetének tendenciáiban. Ha most ennek a folyamatnak az elemzésére vállakozunk, akkor nemcsak Győr város polgárainak számáról és eredetéről kívánunk alaposabb képet nyújtani, hanem egy lépéssel közelebb szeretnénk férkőzni a magyar kapitalizmus fejlődésének sajátosságaihoz is. a) A győri polgárság száma és aránya Hazánk népességének számát a XVIII. században — kivéve II. József népszámlálását — csak igen durva megközelítéssel ismerjük. A század elején végrehajtott 1715—1720. évi összeírások népességre vonatkozó adatai az utóbbi évek kutatásai alapján elfogadhatatlannak bizonyulnak és az Acsády tolmácsolta népességszámot valószínűen 60 %-kal, körülbelül négy millióra kell kikerekíteni.

2 Míg azonban az ország népességszámának megközelítésénél a népesség természetes szaporodása valamelyes támpontot nyújt még akkor is, ha becslésekre alapozzuk, a városoknál ezt a tényezőt úgyszólván elhanyagolhatjuk. Közismert ugyanis, hogy a városok már a XVIII. században sem, mint ahogy a későbbi korszakban sem reprodukálódtak saját erejükből. A városok népességszámának változását úgyszólván teljes egészében a vándorlás mértéke határozta meg.

3 Továbbá a XVIII. századi népösszeírások azon jellemző vonása, hogy az adózás szempontjából kihagyható rétegeket, — talán éppen a bevándorló elemeket — nem írták össze, a városok népességszámát egyéb településekéhez viszonyítva még bizonytalanabbá teszi. Feltehető ugyanis, hogy különösen nagyobb városainkban jelentős nincstelen rétegek tömörültek össze és arányuk — Acsády egyáltalán nem bizonyított 20 %-os kiegészítését is meghaladhatta. Mi sem bizonyítja jobban az adóösszeírásból kihagyottak nagyságának meghatározhatatlanságát, mint az, hogy például Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombatban, Kassán és Székesfehérvárott csak polgár, vagy nemes és polgár háztartásfők szerepelnek az 1715—20. évi összeírásban. Elképzelhetetlen, hogy ezekben a városokban csak polgárok és nemesek éltek volna és semmi sem indokolja, hogy a kihagyott, zsellérnek minősített tömeg nagyságát éppen 20 %-ban szabjuk meg. Győrben az 1715—1720. évi összeírás adatainak problematikus voltát még az is tetézi, hogy az összeírt polgárokon és zselléreken kívül a megtelepedett vári katonaságot is összeszámolták, akik tudvalevő, hogy polgári foglalkozást is űztek. 1 Mauersberg, H., Wirtschafts- und Sozialgeschichte zentraleuropäischer Städte in neurer Zeit. (1960) c. művében Hamburg, Frankfurt a. M., Basel, Hannover és München példájával igazolja ezt a változást. Lásd még Burghardt, P., Demographie und Epidemologie der Stadt Basel während der letzten drei Jahrhunderte von 1601. bis 1900. (Basel. 1908) 47., továbbá Statistische Beschreibungen d. Stadt Frankfurt. Frankfurt 1804. 72. 2 Lásd különösen Barsy Gy., Magy. Stat Szemle (1938) 343—344., Dávid Zoltán, A történeti statisztika forrásai c. és ugyanott Acsády György tanulmányait. 3 Reinhard, R. M. — Armangaud, A., Histoire général de la population mondiale. (Paris. 1961) 195. 110