Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Dányi D.: Győr polgársága a XVIII. század végén

GYŐR POLGÁRSÁGA A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN A XVIII. század végén hazánkban is megcsillant a polgári átalakulás lehetősége. Nem érdektelen tehát, ha Győrben — ebben a kereskedelmi, ipari központban — közelebbről is megvizsgáljuk a polgárság — a kapitalista átalakulás várományos rétegének — arányait és struktúráját. A számok és grafikonok nemcsak a város népességének megoszlását vetítik elénk, hanem közvetve az ország gazdasági-, társadalmi fejlődésének folyamatáról is tájékoztatást adnak. Lehetséges, hogy Győr sajátos földrajzi fekvése és táji funkciója miatt társadalmának szerkezete és ennek átformálódása nem általánosítható a többi magyar városra, de bizonyos, hogy éppen ennek a korszaknak fejlődő településeit mintaként példázhatja. Elemzésükben nem a polgári életformát élő, vagy foglalkozást űző réteget értjük polgárság alatt, hanem a rendi társadalom közjogi normái szerint elkülönült — formailag is polgárnak deklarált réteget. Ezt a megkülönböztetést nemcsak a téma elhatárolása követeli meg, hanem a társadalom sajátos fejlődése és átalakulása is. A XVIII. század végén és a XIX. század elején ugyanis már nem választhatók el élesen a polgári és a nem polgári jellegű foglalkozások és vagyonok — t polgár szó közjogi értelmében. Éppen ennek a korszaknak az ellentmondásai, vagy talán átalakulása idézte azt elő, hogy a város falain belül együtt éltek a polgári rendbe tartozó iparosok és kereskedők, a polgári rendhez nem tartozó iparosokkal és kereskedőkkel. A polgári osztályba jutás feltételei között ugyanis nemcsak foglalkozási, vagy vagyoni kikötések szerepeltek, hanem vallási, nemzetiségi vagy egyéb feltételek is. Sőt arra is találunk nem egy példát, hogy valamely ipari vagy kereskedelmi foglalkozást űző városi lakos egyszerre két rendhez, a nemességhez és a polgársághoz tartozott. Ezt a tágabb, nemcsak közjogi formaságok szerint polgárnak titulált réteget, igen nehéz megragadni — megfelelő források hiánya miatt. Ugyanakkor azonban szinte kétségtelen, hogy a kapitalista átalakulás tényezői között és egyszersmind a polgári rend tartalmi és strukturális változásában jelentős szerepet játszottak ezek a polgárok módjára élő, tevékenykedő és gondolkodó, de más jogi kategóriába sorolt elemek. A XVIII. századi társadalmi—gazdasági fejlődés Európaszerte siettette a közjogilag is polgárnak minősített városi népréteg számának növekedését. Ugyanakkor pedig kikényszerítette a nem polgári rendű, alacsonyabb társadalmi osztályok megduzzadását. így a kapitalista termelési mód egyre határozottabban formálta át a városok népességének szerkezetét: A XVIII. században a középkorhoz viszonyítva lényegesen megnövekedett a polgárok száma, de a nem polgári elemek gyorsabb szaporodása miatt a polgárok aránya lecsökkent. Nyugat-Európában például a XIX. század elején a polgári rendhez tartozók íuy