Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Merényi László: Háború-ellenes mozgalom Győrött az 1912/1913. évi Balkán-háború idején

November végén nehéz időszak következett be a magyarországi háborúellenes mozgalom számára. A kormányzat megkezdte a békeakciók nyílt elnyomását. Győr vármegyébe is megküldték azt a belügyminiszteri rendelkezést, mely a karhatalmi szervek erélyes fellépését írta elő „mindennemű katonaellenes propaganda avagy szervezkedés .. . megakadályozására."

14 A hatósági nyomás következtében a békeakciók Győr megyében is visszaestek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakosság békevágya megszűnt. „Semmi szükségünk sem lehet arra, hogy fiaink vére öntözze a Balkán hegyeit"

15 — ilyen véleményeket hangoztatott november végén is a helyi ellenzéki sajtó. A háború veszélye azonban váratlanul elmúlt. December elején beköszöntött a fegyverszünet a Balkánon. Ezzel átmenetileg megszűnt a Monarchia beavatkozásának veszélye. Nagy volt a megkönnyebbülés Győr megyében is. „Végre fellélegezhetünk"

16 — ilyen kommentárok kísérték a helyi sajtóban a fegyverszünet hírét. Országszerte megfigyelhető jelenség volt 1912 decemberében és 1913 első hónapjaiban, hogy a béke kérdése átmenetileg le is került a politikai rendezvények napirendjéről. Győr megye azonban nehezebben felejtett, mint más vidékek. Országos viszonylatban 1913 januárjában a győrszentmártoni gyűlés volt az egyedüli, hol a háború kérdésével foglalkoztak. Január 19-én zajlott le ez a megmozdulás. Többszázan jelentek meg, köztük nők és fiatalok feltűnő számmal.

17 Markos Gyula Justh-párti képviselő foglalkozott a közelmúlt háborús veszedelmével és támadta a kormányzatot, „amely a hadi költségvetés által a népre elviselhetetlen terhet ró."

18 1913 elején a lakosság érdeklődésének középpontjában a kormány „újévi ajándéka": a választójogi „reform" javaslata került. Ez olyan szűk rétegeket kívánt csak szavazati jogban részesíteni, hogy ez országszerte nagy felzúdulást keltett. Január 13-án a győri szociáldemokraták gyűlésén foglalkoztak a kormány választójogi javaslatával. Mintegy 800 főnyi tömeg jelent meg; ezt a hatósági jelentés „szokatlanul nagy szám"-nak minősítette

19 (pedig az őszi háborúellenes gyűléseken volt már példa ilyen számú résztvevőkre!) Feledi Károly újságíró közös harcra hívott fel mindenkit a reakció kormánya és annak „csaló választói törvénye" ellen. Klárik Ferenc, a szociáldemokrata pártközpont kiküldötte pedig a munkásság feladatairól beszélt az adott helyzetben. A hatósági jelentés szerint Klárik „feltűnő sokat foglalkozott a földművelő néppel", melyből azt a következtetést vonta le, miszerint „úgy látszik, a szociáldemokraták a parasztok közt segítőtársakat akarnak nyerni."

20 A gyűlés végén elfogadott határozat is hangsúlyozta a vidéki lakosság bevonását a városi polgárság és munkásság választójogi küzdelmébe. Január folyamán vetődött fel országszerte egy „általános sztrájk" gondolata a munkapárti kormányzat ellen. E hónap 26-án tartották meg az SZDP rendkívüli pártkongresszusát, amelyen a küldöttek — köztük Győr delegátusai is — állást foglaltak a tervezett tömegsztrájk mellett.

21 A nagy harcra egész hazánk 14 OLBMR 1912/210. sz. 15 GyN 1912. november 30. 16 GyN 1912. december 4. : v 17 OLBMR 1913/323. sz 18 Uo. 19 OLBMR 1913/247. sz. 20 Uo. 21 Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban PTIA) A XV. 1/1917/18/b. 342