Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Merényi László: Háború-ellenes mozgalom Győrött az 1912/1913. évi Balkán-háború idején

törvénysértései ellen foglaltak állást, a szavazáskor e két erő együttvéve a többséget alkotta. így — a munkapárti kisebbséget leszavazva — október 7-én Győr megye közgyűlése bizalmatlanságot nyilvánított a kormány iránt.

6 Ez kétségtelenül bátor cselekedet volt részéről, s — más törvényhatóságok hasonló hatázataival együtt — erkölcsi vereséget jelentett Tiszáéknak. Megjegyzendő azonban, hogy gyakorlatilag az ilyen állásfoglalásoknak nem volt nagy jelentőségük, mivel ezek nem tudtak befolyást gyakorolni a kormányzat meglehetősen merev és céltudatos irányvonalára. A munkásosztály kezdeményezésére országszerte kibontakozott október közepén a demokratikus erők egységes akciója a háborús veszély és a kormány ellen. Győr megyében is a baloldali „függetlenségi és 48^asok" becsületesen támogatták a szociáldemokratákat a béke és a szabadságjogok kérdésében. A Justh-párt helyi sajtója elítélte a Monarchia balkáni agresszív terveit. „Kinek kell háború?"

7 „Minden becsületes embernek csak egy lehet a válasza a háborús fenyegetésre: Nem!"

8 Ilyen és ehhez hasonló vélemények bőven idézhetők az októberi ellenzéki lapokból. Október 30-án a szociáldemokraták részéről újból országos megmozdulásokra került sor a béke érdekében. Budapesten és a vidék ipari centrumain rendeztek a munkások gyűléseket. Október 30-án Győr proletárjai is megmozdultak. Többszáz főnyi tömeg jelent meg a gyűlésen, hol Rudas Sándor — a helyi szociáldemokrácia régi harcosa — mondott beszédet.

9 A szónok tiltakozott a háborús tervek ellen, s a békéért és a szabadságjogokért vívott harcában a demokratikus erők egységét hirdette; különösen hangsúlyozta a Justh-párttal való együttműködés fontosságát. (A rendőrség közben éberen figyelte a gyűlést, készen arra, hogy bármely pillanatban közbelépjen; erre azonban — szerencsére — nem került sor.) Az összejövetel végén a helyi szocialisták határozata felemelte szavát „minden olyan szándék ellen, mely hazánkat a balkáni háborúba belekeverni igyekeznék."

10 November első felében újabb hatalmas lendületet vett a lakosság háborúellenes mozgalma. Ez hazánkban november 17 táján érte el tetőpontját. Ezen a napon Európa-szerte béketüntetéseket rendezett a munkásság. Hazánkban is számos helyen került sor megmozdulásokra november 17-én. Ezen a „békenapon" a győri munkásság százai jelentek meg a már napok óta előkészített gyűlésen. Rudas Sándor beszédében élesen támadta a bécsi agressziós terveket. „Most az Osztrák-Magyar Monarchia akarja Szerbiát megakadályozni a tengerpart megszerzésében, s ezért kész háborúba vinni a munkásság ezreit, ismét csak kapitalista érdekből"

11 — állapította meg. A gyűlés végén határozatikig emelték fel szavukat az imperialista vérengzés előkészületei ellen, és szolidaritásukat nyilvánították a többi országokban élő munkástestvéreik iránt.

12 Az összejövetel után tüntető menetre került sor, melyen a békét és a köztársaságot éltették. Ezt azonban a győri rendőrség erőszakkal szétoszlatta.

13 6 Világ 1912. október 8. 7 GyU 1912. október 15. 8 GyN 1912. október 23. 9 OLBMR 1912/107. sz. 10 Uo. 11 OLBMR 1912/1140. sz. 12 Uo. 13 Uo. 341