Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Sáry István: Szigetköz vasútépítési tervezetének története

nában lett megállapítva. A vasút forgalmi kérdéseivel kapcsolatban a tárgyaló felek előirányozták „2 petróleum fűtésű gőzmozdony és 3 benzin-motoros moz­dony beszerzését a szükséges személy- és teherszállító kocsikkal együtt." 22 A tár­gyalás alkalmával az illetékes minisztérium állami hozzájárulás címén az épí­tési tőke 10—20 %-át helyezte kilátásba. A folyamatban levő minisztériumi tárgyalás ideje alatt a helyi érdekeltek a vasút építési tőkéjéhez való hozzájárulás tekintetében meghozták véghatáro­zataikat. Mosón megye törvényhatósági bizottsága 1911. október 25-i közgyűlésé­ben véghatározatban rögzítette 100,000 korona megajánlását. A közgyűlési jegy­zőkönyv 5. pontja kiegészítésként a helyi összeköttetés biztosítása érdekében a következőket írta elő: „A vasút köteles Magyaróvár és Mosón között, valamint a magyar állam vasúton érkező illetve induló vonatok használhatása céljából Magyaróvár, Mosón és a moson-magyaróvári vasúti állomás között is a személy­forgalmat lebonyolítani oly módon, hogy reggeli 5 órától esti 10 óráig legalább óránkint egy motor hajtóerejü vagyis motoros személyszállító kocsit indítani tartozik. Azon kocsik amelyek oly időben indulnak, hogy ekkor a moson-ma­gyaróvári állomásra vonat sem nem érkezik, sem nem indul, egyedül a Magyar­óvár és Mosón közötti személyforgalmat bonyolítván le, csak Magyaróvár és Mosón között tartoznak közlekedni." 23 A vármegye határozatát követően a csonka vasút kiépítésében érdekelt szi­getközi községek Mosón és Arak kivételével a rájuk eső terheket vállalták. A vasúttal rendelkező Mosón kiváltságos helyzetét féltve nyilvánította ki érdek­telenségét. A kis lélekszámú Arak érthetően, nehéz anyagi viszonyai mellett külön kiadásokra nem volt képes. Időközben a vasútérdekeltség a tőke hiányzó részének beszerzéséről gon­doskodott. Eredményes megbeszélések következményeként a „Részvénytársaság villamos s közlekedési vállalatok számára" budapesti cég vállalta a leendő vasút üzletkezelését, és a fedezetlenül maradt építési tőke hiányzó részének pénzügyi fedezését. A még ezek után mutatkozó kb. 100,000 korona hiányt Mosón megye 1914. április 22-i közgyűlése pótolta. A vasút létesítéséhez szükséges pénz előteremtésével létrejött a vasúti rész­vénytársaság. Ezt követően rövid időn belül sor került az építési és üzemi szer­ződések megkötésére s ezzel a vasút ügye az 1914. évben a megvalósulás küszö­béhez érkezett. Az előfeltételek bár teljesen biztosítva voltak, a vasút kiépítésének meg­kezdését azonban az I. világháború kitörése megakadályozta. A háború kezdeti éveiben munkaerő, építési anyag és egyéb hiányok miatt a vasút ügye szóba sem kerülhetett. S mikor 1917-ben ismét összeült Magyaróvárott egy szűk­körű érdekeltségi bizottság megállapította, hogy a jelen politikai és pénzügyi viszonyok mellett a tervezet megvalósítására nincs lehetőség. A vasútterv tör­ténetének végére a Kereskedelemügyi Minisztérium tett pontot. 1919. szep­tember 17-én kelt rendeletével a szigetközi érdekelt községeknek az építési tőkéhez való hozzájárulás tárgyában jóváhagyás végett felküldött véghatáro­zatait az alábbi megjegyzésekkel küldte vissza: „A fent körülirt határozatok 22 Uo. 6380/1911. 23 Uo. Mosón megye közgyűlési jegyzőkönyve 442 (b. ü.) 1911. 334

Next

/
Thumbnails
Contents