Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Timaffy László: Emberalakú fejfák, sírkeresztek kisalföldi temetőinkben

EMBERALAKÜ FEJFÁK, SÍRKERESZTEK KISALFÖLDI TEMETŐINKBEN Az emberalakú fejfák, sírkeresztek honfoglaló őseink kultúrájából a halotti bálvány megfaragásának emlékét őrizték meg.

1 Néprajzi irodalmunkban eddig csak erdélyi és kelet-magyarországi ref. temetők kopjafáiról, fejfáiról mutatták ki ezt az ősi hagyományt. A nyugati országrészek temetői még szinte érintetlen területei maradtak a tudományos kutatásnak. Pedig dunántúli, kisalföldi kat. és ref. temetőink egyformán sok értékes régi emléket őriznek. Az Arrabona második évfolyamában őseink nagycsaládi temetkezésmódjának falusi temetőinkben máig élő hagyományát ismertettem.

2 Most pedig legújabb kutatásaim eredményeképpen azt mutatom meg, hogy az ősi emberábrázolás hagyománya itt, a Kisalföldön, hazánk legnyugatibb részében is fennmaradt, nemcsak református fejfákon, hanem katolikus, evangélikus sírkereszteken is. Az antropomorf hatást keltő fejfákat két fő típus szerint csoportosítjuk. Az egyik a gömbölyűfejű gombfák, a másik a hegyes, vagy „csónakalakú" fejfák típusa.

3 Ez a két fő típus a kisalföldi temetőkben is megtalálható. Formájuk egészen más, mint az erdélyieké, vagy kelet-magyarországiaké, de azért a két fő típus, valamint az emberábrázolás szándéka jól megfigyelhető rajtuk. Alakjuk a dunántúlinak tartott korongos forma.

4 A gömbölyű fejűt itt „kontyos"-nak hívják, a csónakhoz hasonlíthatót pedig „csúcsos"-nak, vagy „hegyes"-nek. A múlt század végén még „kontyos" csak asszonyok sírját díszítette, „hegyes" pedig a férfiakét.

5 Később ez a szokás elhalványodott, s ma már mindkét nembeli sírokon megtaláljuk mind a két típust. Az egyes részeket itt is, akár csak Erdélyben

6 az emberi testrészek nevével jelölik. „A sirkörösztnek is van feje, nyaka, karja, derka, lába, talpa".

7 Vizsgáljuk meg először a gömbölyűfejű, „kontyos"-nak nevezett fejfákat. A szigetközi Nagybaj csőn találtam rá egyik szép, a régi kapubálványokra emlékeztető példányára. (1. ábra.) 1874-ből való, 158 cm magas tölgyfaoszlop. A fej, nyak, váll, s törzs kifaragásán kívül semmi más díszítés nincs rajta. 1 László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 490. 2 Timaffy L., Nagycsaládi hagyományok a Szigetköz népi temetkezésében. Arrabona 2. (1960) 167. 3 Morvay P., Emberalakú fejfák a börvelyi temetőben. Ethn. LXIX. (1958) 53—69. 4 Uo. 60. 5 Timaffy L., Temetkezési hagyományok néhány kisalföldi községben. Kézirat a Néprajzi Múzeum Adattárában. P. 216/1961. 6 Balassa I., Gombfa faragás a 'háromszéki Bodoson. Erdélyi Múzeum LII. (1947) 256, 302. 7 Id. Varga Károly 80 éves, Kunsziget, Rábai Vince 62 éves, Cikolasziget. 303