Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

nendek elszánt barátimmal, s ösmerősimmel, kiket időnként a sereg közt előtalálék. ... Október 10-kén, kedden. Felkelvén, a nálunk szállásolt, fegyverrel s kaszákkal ellátott veszprémiek távoztat tekintem meg, huszárjainktól s egynéhány álgyútól kísértetve. Itthon a Kossuth Hírlapját olvasván, azt Kanyónak vivém el, ezután pedig a kávéházba mentem, honnan többekkel álgyúbömbölés hallására a városon kül indultunk, de sikeretlenül, mert hallani semmit sem lehetett. [Október 11—17 közt ismét eseménytelenül telnek Alexy napjai; ismét sétálgat, csónakázik, ismerősöket látogat, végigolvassa a Jellasics átvonulása alatt fennakadt, és most egyszerre megérkező pesti lapokat, esténként hegedülget. S mivel a horvátok átvonulásakor a legelőn kint hagyott városi gulyában házigazdájának tehene is elkódorog, két napot tölt annak sikertelen keresésével.] Október 18-kán, szerdán. Bosszúságomra ismét későn felkelvén, a délelőtt egyrészét újságolvasással töltém, a másikat pedig a bizottmányi üléseni léteilel, hol sok zavar közben, s kevés méltósággal végre a honvédi bizottmány rendelete folytán elhatároztatott, hogy 1000 sorshúzás által kijelölt mosonyi nemzetőr Móga tábornok rendelkezése alá legközelebb Köpcsénybe fog indulni. Ebéd után Sartorissal a nagy utcán sorsihúzás végett összesereglett óvári nemzetőröket szemlélem. Onnan a kávéházba jöttem, s egy serező közkatonával eredek beszélgetésbe. Ö a párndorfi táborból jött, s nyilvánítá, hogy a katonaságnak fő tisztjeibe nincs bizodalma, s szeretné, ha csatára kerül a dolog, legelőször az úgynevezett nagyfejűeket lepuskázni. ... Október 19-kén, csütörtökön. ... Teitser úr s a háziúr által azon hírrel lépettem meg, hogy Kossuth holnap Óváron keresztül a táborba menend, s itt minálunk is népfelkelést fog rendezni. A hallottakra azonnal határozatom következett, hogy a népfölkelésben kedvemet kielégítőleg én is részt veendek ... Október 20-kán, pénteken. Korán felkelvén, azon esetre, ha a népfelkelésről többé vissza nem térnék, Lajos nagybátyámnak, Gusztáv öcsémnek és Vas Vilmosnak írtam leveleket. Nagybátyámnak ugyanazt, amely e hó 3-ka alatt látható, Gusztávnak naplómról, s az 1000 pft-ról, Vilmosnak holmijaim rendbehozását és elküldését illetőleg. Ezután búcsút vévén Kanyótól, ebédig a népfölkelésre való készüléssel voltam elfoglalva. Délután alkonyodtig az egész megyéből összecsődített felkelt néppel — mely a nagy utcán két részről, három-három sorban, leginkább kaszákkal s villákkal végig fel volt állítva — Kossuth után várakozók haszontalanul. A fölkelt nép száma közel 3—4000 lehetett. A nép eloszolván, én a kávéházba mentem, onnan pedig haza, hol — közben nagy hatajú,

12 magukról sokat tartott, a napi eseményekben tudatlan, nálunk szállásolva volt katonatisztekkel Összejővén — lefekvésemig novella olvasással töltém időmet. 12 Nagyszájú. 290