Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

Október 21-kén, szombaton. Reggel a novella olvasását abbanhagyva, valamint tegnap, úgy már ma is a roppant néptömeggel Kossuth után várakozók, mi több, ismét haszontalanul. Estve felé Kroner alispány

13 előállott a város erkélyén, s a magához csődített népnek német nyelven tudtára adá, hogy Kossuth Győrön van, s mivel rosszul lett, mindeddig ide meg nem érkezhetett. Jelenté továbbá, hogy azonban hetfűn eljövend Óvárra, s felszólítá a népet a tőle nyerendő tudósítás végett mennél nagyobb számban megjelenni akkor. Ezzel az alispány úr elég visszásán a németeket a magyarok elejébe tévén, ezekhez kezde szólni. S mi történik most: a németek mind az alispány intései ellenére, mind a magyarok rosszalásuk ellenére az alispány szavait hallhatlanná téve elkezdenek oszolni, s el is oszolnak. Ezt látva a magyarok, megsértetett érzetükben kevésbe múlott, hogy magok is el nem oszoltak, míg végre némely főbbjeik s az én szavamra, ki közöttük forogtam, mégis megmaradtak, s az ismét szólni kezdett alispánt meghallgaták. Az alispán rosszalását kijelentvén a németek viselete felől, ugyanazt monda el magyarul, mint azelőtt németül. Erre egy szentmiklósi, mellettem állott derék magyar ember alulról szót emelt, s az alispánynak kinyilatkoztatá, hogy nem németül, de magyarul keilett volna elébb szólni, mire az alispán a németek többségével tudá csak magát védeni, én pedig hangos „igaz" kiáltásokkal igaziám a derék magyar szavait. [Október 22-én Hegyeshalomra — ő Hallomhegynek nevezi — kocsizik házigazdájával evangélikus istentiszteletre. Felháborodik a pap színvonaltalan prédikációján: „a mostani súlyos idők megemlítése mellett a pap uram gyáva könnyezésekkel kísértett pityergését bosszankodás nélkül nem lehete szemlélnem. No, te fogsz vitézeket nevelni, gondolám magamban." Óriási az ellentét a beszéd és Kossuthnak ezután felolvasott, a megyétől ezer fegyveres kiállítását kérő körlevele között. Délután ismét Kossuthot várják majd átsétálnak Mosonyba. „Kossuth a plébánián volt szállva s Mosony, tiszteletére, egyszerűen kivilágítva".] Október 23-kán, hétfőn. A novella olvasását abba hagyván, ma már negyedszer, Kossuth várakozása végett ismét a nagy utcára mentem, — ki is végre 10 óra felé, halászi s mosonyi lovasoktúl előztetve, egy egyszerű kocsin megérkezett s az itteni urasági lakba szállt, ugyanabba, hol a semmirekelő Jellasich is időzött. Az utcán két sorjában villás nép állott, azonban nem annyi, mint a múlt napokban. Rövid várakozás után megjelent Kossuth körében, s legelőre is hangos éljenzések után egy magyar szónoklatot tartott, melyben magát a nép emberének monda, s a körül levőket felszólítá, vajon készek-e őt a harcba jkövetni, mire „készek vagyunk" volt általányos válasz. 13 Kroner Lajos alispán a XVIII. század végén nemesített mosoni család tagja: a forradalomhoz való viszonyát jellemzően mutatja, hogy alig hat hét múlva Windischgrätz támadásakor ő. lett Mosón megye császári királyi biztosa, s e pozíciót a későbbiekben is megtartotta. 19* 291