Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén

hazámért, s azzal az emberiség legszentebb jogaiért." Majd végrendelkezik: ingóságait testvérére, naplóit Gusztáv öccsére hagyja, azzal, hogy húszéves korában olvassa csak el, majd azonnal semmisítse meg azokat. Az edelényi szolgálóleánynak (viszonyuk tisztaságát itt is hangsúlyozva) szülői örökségéből ezer pengő forintot kér kiadatni. ,,S most már végbúcsúmat is vehetem. Isten mindnyáj okkal. Szebb jövendőt szegény hazámnak! — Földi pályájával megelégedve volt öccse, Lajos." — fejeződik be a levél.] Ebéd után e leveleket elvégezve, s magamat az útra felkészítve, 4-kor mindenkinek tekintetét magára vont fegyveremmel a városház előtt volt gyülhelyen jelentem meg. Hosszú állongálás után felolvastatván a nemzetőrök — kik közül sok hiányzott — nevei, öt órakor mintegy 350-en (leginkább lövőszerekkel ellátva), részemről a legnagyobb feláldozással, kétes utunknak eredénk. Már elhagytuk a város utcáit siránkozó nőivel, már a városon kül levő réten valánk, amint a megyétől a megyei felkelés vezérévé tett gyáva kapitányunk, Kalbruner egyszerre halt-ot kiáltott, s lováról legnagyobb csudálkozásunkra mindenképp ingadozva s fordítgatva, arra akará venni a sereget, hogy az a mai éjszakát még otthon töltse, s csak; holnap induljon a táborba. Én több hason társaimmal boszonkodék az eljáráson, azonban az indítványt meg nem buktathatám, mert az azt elfogadó rész többségben volt. így visszatérénk, s lehangoltatott lelkesedésünkkel békés szállásunkra jövénk ... Útközben előtaláltuk az éppen jövő, kaszákkal s villákkal ellátott halásziakat — lelkes magyar nép — kik — közülök a kávéházban később egynéhánnyal beszélgetve — bosszúságukra éppen úgy jártak, mint mi. Nyomorult megyei intézkedések ! 8 felé ihaza jővén, énem szomorú gondolatokba merült, azonban nem engedem magamat azoknak által, s 2/4 10-ig való hegedüléssel igyekezék tőlem eltávolítani. Október 4-kén, szerdán. Felkelvén, hírhallás végett legelőre is a kávéházba mentem. Útközben ismét a most újonnan bejövő halásziakat találám elő, kik jelenleg is éppen oly haszontalanul fárasztattak be, mint tegnap, mert a megyeháza eleibe jővén, itten tudtul adatott nekik, hogy az ellenség ellen már nem ménen dünk, mert Győr ellentállás nélkül megadta magát. E fájdalmas hír hallatára boszonkodva a nyomorult megyei intézkedéseken, — melyek a lelkesedést még inkább elölik, — valóm a legnagyobb felindultságba jött, s heves rosszallásokban ömle el a közel levő megyei főtisztek jelenlétében, kik, bár szavaimat hallhaták, azonban azokra figyelni sem látszottak. Hazajővén, házigazdámnak segítek holmiját elégés s elrablás ellen megoltalmazandó, a pincébe vinni, s ott elásni, — hová kufferomat s naplóládámat én is levivém. Ebéd után 3-ig a kávéházban a Pesti Hírlapot olvasám 1-ső októberről, mert újabbat mindeddig nem kaphatánk ... Éjszaka 12 órakor ajtómon kopogás történt. Szobámba a háziúr lépett be. Tudtomra adá, hogy Jellasich egész táborával már ötövényen van, hogy a mosonyi alispán neki mindent ajánlva nála tiszteletét tevén, éppen akkor egy 286