Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban

alkatrészt a mester nem maga állít elő, hanem készen vásárol meg, Müller Józsefet végül is ezüst éremmel tüntette ki. A Győrött működő négy órásmester (akik egyébként 8 segédet is foglalkoztattak) közül kettő mutatta be termékeit a kiállításon. Az órások munkája általában ebben az időben abból állott, hogy a külföldről beszerzett alkatrészeket összeszerelték s a meghibásodott szerkezeteket esetenként kijavították. A bírálók azonban csak azokat az órákat vették tekintetbe, amelyeket a mesterek teljesen maguk készítettek. Ilyen csak Székely Károly utazó órája volt, amely a kiállításon ezüst érmet nyert. Klöckner József inga- és képóráira a „méltánylást" a fentebbi okok miatt egy jövőben tartandó kiállításra halasztották. A vegyi- és élelmiszeripart (festéktörők, gyógyszerészek, ruhatisztítók és szappanfőzők, továbbá a hentesek, molnárok, szivarkészítők, sajtosok, bábosok, sütők, cukrászok stb. — szám szerint 63 mester, 130 legény és 28 inas) a kiállításon csupán Liezenmayer Ferenc gyógyszerész-répacukorgyáros és Schön Antal cukrász képviselte. Az előbbi kiváló minőségű répacukrot, saját találmányú szénsavas ún. tündérvizet állított ki, mely „kedves hűsítő italul tekinthető", somlai borból készített pezsgője pedig felvette a versenyt a legjobb belföldi gyártmányokkal. Pezsgőkészítése azért is jelentős volt, mert a polgárság kedvelte a „készített" borokat, s ezeket eddig nagyobbrészt külföldről hozták be. Liezenmayer Ferenc ezüst érmet kapott. Schön Antal gyümölcsutánzatokkal készített tortáinak szintén nagy sikerük volt, de a mester a dicsérő oklevél mellett „áruinak túlcsigázott drágasága miatt" meg is rovatott. Miképp a fentebb említett két mester munkái, úgy a következőkben ismertetendő s a bírálók által dísz- és apróművesség címszó alatt összefogott iparágak remekei is arról tanúskodnak, hogy a győri polgárságban megvolt az igény a kultúrált és civilizált, a külsőségeket is kedvelő és a fejlett ízlésről is tanúskodó városi jólét iránt. A tehetős polgárok szívesen áldoztak az arany- és ezüstművesek dísztárgyaira, de nem sajnálták a pénzt a könyvkötők szép munkájáért sem. Maga a bíráló bizottság is meglepődött azon, hogy ebben a vidéki városban négy arany- és ezüstműves szebbnél-szebb készítményeit láthatta a kiállításon (a városban 5 aranyműves mester élt ebben az időben). A győrszigeti Christen Antal finom ezüstszálakból készített remekművei (két sótartó szék-alakban, egy cukortartó kanapé-alakban és egy hamutálca) ezüst érmet, Ortner Márton ezüst evőeszközei, arany ékszerei és csinos arany szelence je bronz érmet nyertek. Az utóbbi mesternél azonban a vizsgálók hiányolták a gondosságot (a kések és villák nem voltak jól benyelezve, aranyfoglalásaiban a kövek és a foglalás között hézagok maradtak, ahová por ülepedvén le, a kő ragyogása is tompább lett). Häuser Gusztáv és Streicher János mesterek szintén bronz érmet kaptak: az előbbi ezüst gyertyatartójáért és díszes arany láncáért, az utóbbi a remekül készített és elfogadott arany szelencéért. Hetzl aranyozó mester jólfaragott, tisztán és egyenletesen aranyozott munkákat állított ki. A kiállításon részt vettek az ősi magyar mesterség, a zsinór művesség képviselői is. Már a XVI. század második felétől feltűnően sok gombkötő mester élt Győrött, s a gombkötő céhnek a szabadságharc előtti években is 14 mester (8 legénnyel és 8 inassal), a kötél verőnek 6 mester (5 legénnyel és 9 inassá*!) tagja volt. Drazdovszky Károly gombkötő sodrásainak, fonásainak és veréseinek „vigyázatos gondossága", vitézkötéseinek szép buzogánya és a hölgyek számára készített tetszetős fejéke egyaránt kiváltotta a műértők elismerését. Bronz érmet kapott. Stantsits mester nőékeit és órakötőjét méltányló megemlítésre