Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Szigeti Kilián: A győri Szt. Ignác-templom zenéje a XVIII. században

tizenegyen szerepelnek. Közülük egy tanár, négy főiskolás és hat középiskolás tanuló.

5 A rendelkezésünkre álló ének- és zenekari kóták hasonló gyakorlatot mutatnak Győrött. Az énekkari szólamkótákból éppúgy, mint a zenekariakból legtöbbször egyetlen példányt találunk. Ritkán kettőt. Többet sohasem. Egy-egy énekszólamban tehát aligha lehetett több 2—4 énekesnél. Hangszerjátékos még ennyi sem, mivel egy kótából nehezen játszhatott több két zenésznél. De nem kell csodálkoznunk az ének- és zenekar ilyen kis létszámán. Ugyanebben az időben J. S. Bach a maga nagy Passióiban és kantátáiban 12—16 énekesfiút alkalmaz, a zenekarban pedig 2—3 első ill. második hegedűt, 2—2 violát, violoncellot, violonet, oboát, f agótot, trombitát, harsonát, üstdobot és a basso continuo játszására orgonát vagy csembalót. Ilyenféle barokk zenekari együttes játszott tehát a győri templomban is. Űjra megjegyezzük, hogy a fentebb felsorolt hangszerek sohasem szerepeltek együtt, hanem különböző összetételben szólalt meg azoknak egy-egy csoportja a darab jellege szerint. Sohasem találunk a kóták között karmester számára való partiturát. Ez a barokk korban ismeretlen volt. A karmester nem vezényelt a ma szokásos módon, hanem ő ült az orgonánál (illetve világi műveknél a csembalónál) és onnan intett a zenekarnak és a basso continuo játszásával irányította az együttest. Természetesen ez nagyobb zenei felkészültséget, jó ritmusérzéket kívánt mindenegyes játékostól és énekestől, de ez a követelmény meg is volt a barokk kor muzsikusaiban és énekeseiben. Az orgonista szerepe minden műben ún. számozott basszus-sal van lejegyezve. Vagyis a kótán csak a basszus-hangok találhatók. Fölöttük számok láthatók, amelyek mutatják, milyen hangzatokat kell az orgonistának a megadott basszushang fölött játszania. Az összhangzattan biztos és gyakorlati ismeretét, jó stílusérzéket és mindenképpen nagy muzikalitást kívánt ez az orgona játékostól. Egyáltalában a barokk zenélés sokkal intenzívebb öntevékenységet igényelt az egyes játékosoktól, mint a mai gyakorlat. Kik voltak ennek a muzsikának előadó-művészei? Mind az énekesek, mind a zenészek a jezsuita kollégiumok növendékeiből kerültek ki. De növendékeken nemcsak a mai középiskolás korhatárt értjük, hanem ahol volt, a főiskolások is résztvettek a zenekar munkájában. (Lásd a fentebb említett Diva Virgo c. színmű bécsi előadását!) Karmesterük a Rend egyik zeneileg képzett tagja volt. Ebben a korban elég sokan rendelkeztek a rendtagok között a szükséges zenei képzettséggel. A XVIII. századi névtárakból tudjuk,

6 hogy annyi zeneértő jezsuita volt, hogy miként a más rendi hivataloknál is szokásos volt, úgy a karnagyokat is (régens chori) csaknem évenkint cserélték. Ez a gyakori váltás azonban a jezsuitáknál nem jelentett különösebb hátrányt, mivel a rendi Ratio Studiorurn annyira szorosan megkötötte és pontosan meghatározta a tanítás módját és menetét, hogy az új vezető pontosan ott folytatta a murikát, ahol az elődje abbahagyta. Magyar zenetörténeti adataink bővítése érdekében felsoroljuk ezen korszak győri jezsuita karmestereit. Megjegyezzük, hogy a névtárak a század első 5 Kézirat a Pannonhalmi Főkönyvtárban. Jelzete: 118. G. 22. 6 Catalogus Personarum et Officiorum Provinciáé Austriae Societatis Jesu. 1715—1773. 237