Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Czigány Béla: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
A hajók javítása A telelőben a molnárok alaposan megvizsgálták malmaikat és ha a hajóknak valami hibáját találták, kitekerték azokat a partra, hogy ott kijavíthassák. A múlt század végén Gönyün a javításra szoruló és partra tekert hajókat héberrel emelték fel és régi gerendővégből székmagasságnyira vágott gönc-öt, cönfc-iöt tettek alája. 59 A nagybajcsi molnárok régebben kolostyá-val, újabban szintén héberrel emelték fel a javításra szoruló hajókat és alája kecské-t tettek gyámulás helyett. A kecske 20x20 centiméteres, szegletesre faragott akác-, szil-, vagy tölgyfából készült. Része a mintegy egy méter hosszú talp. Ebben állt belecsapolva függőlegesen az ugyancsak méteres láb. A lábon felül a két méteres szár egyik vége kissé túl nyúlt a lábon, melyhez ugyancsak csapolással volt hozzáerősítve. A szár másik vége rézsútosra vágva a földön volt. A kecskét addig tolták a hajó alá, ameddig szükséges volt. Négy kecske megtartott egy hajót. 60 A kolostya két oldala egymástól tíz cal (22 cm) távolságra, majdnem párhuzamosan állt. Felül kissé összetartottak, közéjük egy-két szeggel vagy csavarral egy darab deszka volt beerősítve. A két álló oldala egyenként egy öl hosszú (1,896 m), kilenc cal széles és három cal vastag tölgyfapallóból készült. Alul 4—5 láb (126—158 cm) hosszú, széles talpa volt, hogy fel tudjon állni. Az oldalakon két sorban, mintegy 15 cm-re egymás felett, öt cm átmérőjű lyukakat fúrtak. A második sorban levő lyukak az első sor lyuktávolságai közé estek. A lyuksorok a talp felett ötven centiméterre kezdődtek. A kolostya tartozéka volt a kováccsal készíttetett két szeg. Egyik végük karikára volt görbítve és néhány láncszemmel voltak összekapcsolva. Valamivel hosszabbak voltak, mint a kolostya szélessége és éppen belefértek a lyukakba. Volt még egy kürt forma, kise görbe, majdnem comb vastagságú, másfél méter hosszú, hengeres szilfa rúd, az un. szarva. Egyik végében 3—4 ujjnyi széles és egy u JJnyi vastag laposvas volt mélyen bevésve. A fából 30—40 centiméterre állt ki és felül az elején, alul pedig hátul, félkörös bevágás volt. Hozzá tartozott a nyelv. Mintegy három méter hosszú, 25—25 cm-es faragott keményfából készült. Az egyik végét rézsútosan levágták, a másikat mintegy 15 cm széles laposvassal úgy pántolták meg, hogy felül a pántban egy vaskarika, benne 4—5 erős, a malomlánchoz hasonló láncszem volt. A kolostya kezeléséhez két emberre volt szükség. Ha a malmot fel akarták emelni, először a nyelvet tolták alája. Azután a kolostyán a legalsó lyukba betették az egyik szeget és az alsó bevágásnál ráhelyezték a szarvat, a felsőre beakasztották a talp láncát. Ezután addig nyomták lefelé a szarvat, amíg vasa a második lyukat elkerülte. A vas alatt a másik sorban levő lyukba a másik szeget is betolták és ezen a szarvat megemelték addig, hogy a harmadik lyukat elkerülje. A harmadik lyukba helyezett szegen a szarvat újból lefelé kellett nyomni. így léptették a szarvat mindig feljebb, mialatt a vas végére akasztott talp lassan a hajót felemelte. Ha a hajó már a kívánt magasságot elérte, akkor göncökkel alácönkütek. Gi 59 Farkas J. közlése, Gönyü. 60 Id. Écsi B. és Vass Gy. közlése, Nagybajcs. 61 Ifj. Ëcsl B. és Vass 'Gy. közlése, Nagybajcs. 226
